HU/SB 9.9.47


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

atheśa-māyā-raciteṣu saṅgaṁ
guṇeṣu gandharva-puropameṣu
rūḍhaṁ prakṛtyātmani viśva-kartur
bhāvena hitvā tam ahaṁ prapadye


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—ezért; īśa-māyā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiája által; raciteṣu—a létrehozott dolgokban; saṅgam—ragaszkodás; guṇeṣu—az anyagi természet kötőerőiben; gandharva-pura-upameṣu—amelyek egy gandharva-pura, az erdőben vagy a hegyen látott város vagy házak illúziójához hasonlít; rūḍham—nagyon hatalmas; prakṛtyā—az anyagi természet által; ātmani—a Felsőléleknek; viśva-kartuḥ—az egész univerzum teremtőjének; bhāvena—az odaadó szolgálata által; hitvā—feladva; tam—Neki (az Úrnak); aham—én; prapadye—meghódolok.


FORDÍTÁS

Most meg kell válnom attól a ragaszkodástól, amely az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiája által teremtett dolgokhoz köt. Az Úrra kell gondolnom, s így meg kell hódolnom Neki. Ez az anyagi teremtés, melyet az Úr külső energiája hozott létre, olyan, akár egy képzeletbeli város, amelyet egy hegyen vagy egy erdőben látunk. Minden feltételekhez kötött lélek természetéből adódóan vonzódik és kötődik az anyagi dolgokhoz, de ezt a ragaszkodását egyszerűen csak el kell vágnia, és meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.


MAGYARÁZAT

Amikor repülővel hegyes vidéken haladunk át, néha látunk egy várost a levegőben tornyokkal és palotákkal, vagy megesik, hogy hasonló dolgokat látunk egy nagy erdőben. Ezt gandharva-purának, fantazmagóriának hívják. Ez az egész világ egy ilyen fantazmagóriához hasonló, és minden anyagi szinten álló ember ragaszkodik hozzá. Khaṭvāṅga Mahārāját azonban nem érdekelték ezek a dolgok, hiszen fejlett Kṛṣṇa-tudattal rendelkezett. Még ha egy bhakta olyan tetteket is végez, amelyek látszólag anyagiak, akkor is teljesen tisztában van a helyzetével. Nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate. Ha valaki minden anyagi dolgot az Úr szerető szolgálatával kapcsolatban használ, akkor helyzete a yukta-vairāgya, a helyes lemondás. Ebben az anyagi világban semmit sem szabad az érzékkielégítésünk érdekében elfogadnunk: mindent az Úr szolgálata céljából fogadjunk csak el. Ez a lelki világra jellemző gondolkodásmód. Khaṭvāṅga Mahārāja azt tanácsolja, hogy váljunk meg az anyagi ragaszkodástól, és hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s így sikert érhetünk el az életben. Ez a tiszta bhakti-yoga, amely magában foglalja a vairāgya-vidyāt, azaz a lemondást és a tudást is.

vairāgya-vidyā-nija-bhakti-yoga-
śikṣārtham ekaḥ puruṣaḥ purāṇaḥ
śrī-kṛṣṇa-caitanya-śarīra-dhārī
kṛpāmbudhir yas tam ahaṁ prapadye

„Hadd hódoljak meg az Istenség Személyiségének, aki most az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhuként jelent meg. Ő minden kegy óceánja, és azért szállt alá, hogy az anyagi dolgoktól való elkülönülésre, a tudásra és saját odaadó szolgálatára tanítson bennünket.” (Caitanya-candrodaya-nāṭaka 6.74) Śrī Kṛṣṇa Caitanya Mahāprabhu elindította ezt a vairāgya-vidyā mozgalmat, amelynek a segítségével az ember közömbössé válik az anyagi lét iránt, és elmélyül a szerető odaadó szolgálatban. Az odaadó szolgálat Kṛṣṇa-tudatú mozgalma az egyetlen folyamat, amellyel ellensúlyozni tudjuk hamis tekintélyünket ebben az anyagi világban.