HU/SB 9.9.48


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


48. VERS

iti vyavasito buddhyā
nārāyaṇa-gṛhītayā
hitvānya-bhāvam ajñānaṁ
tataḥ svaṁ bhāvam āsthitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; vyavasitaḥ—szilárdan elhatározva; buddhyā—megfelelő értelemmel; nārāyaṇa-gṛhītayā—Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből teljesen irányította; hitvā—feladva; anya-bhāvam—azt a tudatot, amely nem Kṛṣṇa-tudat; ajñānam—ami nem más, mint állandó tudatlanság és sötétség; tataḥ—ezután; svam—örök helyzetét Kṛṣṇa örök szolgájaként; bhāvam—odaadó szolgálat; āsthitaḥ—helyzetbe került.


FORDÍTÁS

Khaṭvāṅga Mahārāja fejlett értelmével, mellyel az Úr odaadó szolgálatát végezte, megvált attól a hamis felfogástól, hogy önmagát a tudatlansággal teli testtel azonosítsa, s eredeti helyzetében, örök szolgaként az Úr szolgálatába merült.


MAGYARÁZAT

Amikor valaki valóban tisztán Kṛṣṇa-tudatossá válik, senkinek sincs joga uralkodni felette. A Kṛṣṇa-tudatú ember többé nem a tudatlanság sötétségében él, s amikor valaki megszabadul minden ilyen sötétségtől, akkor örök helyzetébe kerül. Jīvera ’svarūpa’ haya    —    kṛṣṇera ’nitya-dāsa’. Az élőlény örökké az Úr szolgája, ezért amikor minden tekintetben az Úr szolgálatát végzi, az élet tökéletességét élvezheti.