HU/SB 1.16.9
9. VERS
- mandasya manda-prajñasya
- vayo mandāyuṣaś ca vai
- nidrayā hriyate naktaṁ
- divā ca vyartha-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mandasya—a lustának; manda—értéktelen; prajñasya—intelligenciának; vayaḥ—kor; manda—rövid; āyuṣaḥ—az élet hossza; ca—és; vai—pontosan; nidrayā—alvással; hriyate—eltölt; naktam—éjszakát; divā—nappal; ca—szintén; vyartha—semmiért; karmabhiḥ—tettekkel.
FORDÍTÁS
A lusta, csekély értelmű és rövid életű emberi lények az éjszakájukat alvással, a nappalt pedig haszontalan tettekkel töltik.
MAGYARÁZAT
A csekély intelligenciával rendelkezők nem ismerik az emberi élet valódi értékét. Az emberi létforma az anyagi természet különleges ajándéka abban a folyamatban, amelyben az anyagi természet a gyötrelmek szigorú törvényeit kényszeríti az élőlényre, s lehetőséget nyújt arra, hogy megkapjuk az élet legnagyobb áldását: kiszabadulhatunk az ismétlődő születés és halál szövevényes hálójából. Az okos ember nagyon vigyáz erre az értékes ajándékra, s fáradhatatlanul törekszik, hogy kiszabaduljon ebből az útvesztőből. A kevésbé értelmes emberek azonban lusták, és képtelenek felbecsülni az emberi test nyújtotta ajándék értékét, így nem szabadulhatnak meg az anyagi kötelékektől. Jobban érdekli őket az úgynevezett anyagi gyarapodás, és egész életükben erejüket megfeszítve dolgoznak, pusztán az ideiglenes test érzéki élvezetéért. Az érzéki élvezetet a természet törvénye az alacsonyabb rendű állatoknak is lehetővé teszi, s az emberi lény szintén részesülhet valamilyen mértékben az érzéki élvezetből elmúlt vagy jelenlegi élete alapján. Ám meg kell értenünk, hogy az érzéki élvezet nem a végső célja az emberi életnek. Az ember napközben a „semmiért” dolgozik, olvashatjuk ebben a versben, mert célja semmi más, mint érzékkielégítés. Különösképpen a hatalmas metropoliszokban és iparvárosokban figyelhetjük meg, hogy az ember a semmiért dolgozik. Az emberi energia számtalan dolgot létrehoz, de célja az érzéki élvezet, nem pedig az, hogy megszabaduljunk az anyagi kötelékektől. Az egész napi fáradságos munka után pedig a kimerült ember éjjel vagy alszik, vagy a szexuális élvezetekbe merül. Ezt kínálja a materialista, civilizált élet a csekély értelmű embernek, s ezért nevezi őket e vers lustának, szerencsétlennek és rövid életűnek.