HU/SB 1.9.4


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

dṛṣṭvā nipatitaṁ bhūmau
divaś cyutam ivāmaram
praṇemuḥ pāṇḍavā bhīṣmaṁ
sānugāḥ saha cakriṇā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dṛṣṭvā—így látta; nipatitam—feküdt; bhūmau—a földön; divaḥ—az égből; cyutam—esett; iva—mint; amaram—félisten; praṇemuḥ—leborult; pāṇḍavāḥ—Pāṇḍu fiai; bhīṣmam—Bhīṣmának; sa-anugāḥ—ifjabb fivéreivel; saha—vele szintén; cakriṇā—az Úr (a korongot tartó).


FORDÍTÁS

Amikor megpillantották őt [Bhīṣmát], amint a földön hevert    —    akár egy félisten, aki az égből szállt alá    —,    a Pāṇḍava király, Yudhiṣṭhira fivéreivel és az Úr Kṛṣṇával együtt leborult előtte.


MAGYARÁZAT

Az Úr Kṛṣṇa Yudhiṣṭhira Mahārāja unokatestvére és Arjuna bensőséges barátja volt, ám a Pāṇḍava család minden tagja tudta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Úr, bár tudatában volt legfelsőbb helyzetének, mindig emberi szokások szerint viselkedett, s így Ő is leborult a haldokló Bhīṣmadeva előtt, mintha Yudhiṣṭhira király öccseinek egyike lenne.