HU/SB 3.1.6
6. VERS
- śrī-śuka uvāca
- yadā tu rājā sva-sutān asādhūn
- puṣṇan na dharmeṇa vinaṣṭa-dṛṣṭiḥ
- bhrātur yaviṣṭhasya sutān vibandhūn
- praveśya lākṣā-bhavane dadāha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt; yadā–amikor; tu–de; rājā–Dhṛtarāṣṭra király; sva-sutān–saját fiait; asādhūn–becstelen; puṣṇan–táplálva; na–soha; dharmeṇa–az igaz úton; vinaṣṭa-dṛṣṭiḥ–aki elvesztette a képességet, hogy a valóságot lássa; bhrātuḥ–fivérének; yaviṣṭhasya–fiatalabb; sutān–fiai; vibandhūn–akiknek nem volt gondviselőjük (apjuk); praveśya–úgy rendezte, hogy bemenjenek; lākṣā–lakk; bhavane–a házba; dadāha–felgyújtotta.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Dhṛtarāṣṭra királyt vakká tette istentelen vágya, hogy becstelen fiai felemelkedését segítse, ezért felgyújtotta a lakk házat, hogy unokaöccsei, az apátlan árvák, a Pāṇḍavák benn égjenek.
MAGYARÁZAT
Dhṛtarāṣṭra vakon született, ám az a vakság, ahogyan istentelen tetteivel becstelen fiait támogatta, súlyosabb volt, mint testi értelemben vett látáshiánya. A testi látáshiány nem akadályoz senkit a lelki fejlődésben, ellenben legyen valakinek a látása fizikai szempontból bármilyen kiváló, ha lelki értelemben vak, az veszélyezteti előrehaladását az emberi lét során.