HU/SB 3.14.50
50. VERS
- antar bahiś cāmalam abja-netraṁ
- sva-pūruṣecchānugṛhīta-rūpam
- pautras tava śrī-lalanā-lalāmaṁ
- draṣṭā sphurat-kuṇḍala-maṇḍitānanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
antaḥ–belül; bahiḥ–kívül; ca–szintén; amalam–hibátlan; abja-netram–lótuszszemű; sva-pūruṣa–saját bhakta; icchā-anugṛhīta-rūpam–felölteni azt a formát, amelyre vágyik; pautraḥ–unoka; tava–tiéd; śrī-lalanā–a gyönyörű szerencseistennő; lalāmam–felékesített; draṣṭā–látni fog; sphurat-kuṇḍala–csillogó fülbevalók; maṇḍita–díszített; ānanam–arc.
FORDÍTÁS
Unokád, kívül és belül egyaránt látni fogja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, kinek felesége a csodálatos szerencse istennője. Az Úr képes felölteni azt a formát, amelyre a bhakta vágyik, s arcát mindig gyönyörű fülbevalók díszítik.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt jósolja meg, hogy Diti unokája, Prahlāda Mahārāja az Istenség Személyiségét nemcsak meditációja révén magában fogja látni, de személyesen, szemtől szemben is megpillanthatja majd. Az Urat csak azok láthatják szemtől szemben, akik a Kṛṣṇa-tudat nagyon magas szintjén állnak, hiszen Őt nem lehet anyagi szemekkel látni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének számtalan örök formája van, többek között Kṛṣṇa, Baladeva, Saṅkarṣaṇa, Aniruddha, Pradyumna, Vāsudeva, Nārāyaṇa, Rāma, Nṛsiṁha, Varāha és Vāmana. Az Úr bhaktája e Viṣṇu-formákat mind ismeri. A tiszta bhakta ragaszkodni kezd az Úr egyik örök formájához, az Úr pedig örömmel jelenik meg előtte abban a formában, amelyben híve vágyik meglátni Őt. Egy bhakta nem talál ki semmit az Úr formájáról a saját fejét követve, és sohasem gondolja azt sem, hogy az Úr személytelen és képes felvenni egy olyan formát, melyben az abhakta akarja látni. Az abhaktának elképzelése sincs az Úr formájáról, így aztán nem tud az egyik említett formára sem gondolni. Amikor azonban egy bhakta látja az Urat, a leggyönyörűbben felékesített formában látja Őt állandó társa, az örökké csodálatos szerencse istennője társaságában.