HU/SB 3.9.31
31. VERS
- tata ātmani loke ca
- bhakti-yuktaḥ samāhitaḥ
- draṣṭāsi māṁ tataṁ brahman
- mayi lokāṁs tvam ātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ–ezek után; ātmani–magadban; loke–az univerzumban; ca–szintén; bhakti-yuktaḥ–az odaadó szolgálat helyzetében; samāhitaḥ–teljesen elmerülve; draṣṭā asi–látni fogod; mām–Engem; tatam–elterjedve mindenfelé; brahman–ó, Brahmā; mayi–Bennem; lokān–minden univerzum; tvam–te; ātmanaḥ–az élőlények.
FORDÍTÁS
Ó, Brahmā! Amikor a teremtés során elmerülsz az odaadó szolgálatban, látni fogsz Engem magadban és szerte az univerzumban, s látni fogod, hogy te, az univerzum és az élőlények mind Bennem vagytok.
MAGYARÁZAT
Az Úr ebben a versben azt mondja, hogy Brahmā nappal az Úr Śrī Kṛṣṇaként fogja látni Őt. Nagyra becsüli majd, hogyan terjesztette ki magát az Úr borjakká gyermekkorában Vṛndāvanában, tudni fogja, hogy Yaśodāmayī látta az egész univerzumot és a bolygórendszereket Kṛṣṇa szájában játékos gyermekkori kedvtelései során, s látni fogja azt is, hogy Brahmā nappala alatt, az Úr Kṛṣṇa megjelenése idején millió és millió más Brahmā is van. Az Úr örök, transzcendentális formáiban mindenhol megjelenő megnyilvánulásait azonban senki más nem képes megérteni a tiszta bhaktákon kívül, akik szakadatlanul az Úr odaadó szolgálatát végzik, és teljesen elmerülnek az Úrban. Ez a vers utal Brahmā rendkívüli képességeire is.