HU/SB 4.13.7
7. VERS
- sa janmanopaśāntātmā
- niḥsaṅgaḥ sama-darśanaḥ
- dadarśa loke vitatam
- ātmānaṁ lokam ātmani
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—fia, Utkala; janmanā—születésétől kezdve; upaśānta—nagyon elégedett; ātmā—lélek; niḥsaṅgaḥ—ragaszkodás nélkül; sama-darśanaḥ—egyenlőnek látta; dadarśa—látta; loke—a világon; vitatam—elterjed; ātmānam—a Felsőlélek; lokam—az egész világ; ātmani—a Felsőlélekben.
FORDÍTÁS
Utkala már születése pillanatától teljesen elégedett volt, s nem ragaszkodott a világhoz. Egyenlőnek tekintett mindent, mert látta, hogy minden a Felsőlélekben nyugszik, és a Felsőlélek jelen van mindenki szívében.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja fiának, Utkalának a jellemzői és tulajdonságai a mahā-bhāgavatákra illenek. A Bhagavad-gītā (BG 6.30) azt mondja, yo māṁ paśyati sarvatra sarvaṁ ca mayi paśyati: egy magas szinten álló bhakta mindenhol az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látja, és mindent a Legfelsőbben lát nyugodni. A Bhagavad-gītā (BG 9.4) azt is megerősíti, hogy mayā tatam idaṁ sarvaṁ jagad avyakta-mūrtinā, az Úr Kṛṣṇa személytelen formájában mindenhol az univerzumban jelen van. Minden Rajta nyugszik, de ez nem jelenti azt, hogy minden Ő Maga. Egy valóban fejlett mahā-bhāgavata bhakta ilyen szellemben tekint mindenre: mindenki szívében ugyanazt a Felsőlelket, Paramātmāt látja, s nem tesz különbséget az élőlények eltérő anyagi testei alapján. Mindenkit az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves részeként lát. A mahā-bhāgavatáról, aki mindenhol tapasztalja a Legfelsőbb Istenség jelenlétét, a Legfelsőbb Úr sohasem veszi le pillantását, és ő sem téveszti soha szem elől a Legfelsőbb Urat. Ez csakis akkor lehetséges, amikor valaki az Isten iránti szeretet magas szintjén áll.