HU/SB 4.13.8-9
8-9. VERSEK
- ātmānaṁ brahma nirvāṇaṁ
- pratyastamita-vigraham
- avabodha-rasaikātmyam
- ānandam anusantatam
- avyavacchinna-yogāgni-
- dagdha-karma-malāśayaḥ
- svarūpam avarundhāno
- nātmano ’nyaṁ tadaikṣata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātmānam—önvaló; brahma—szellem; nirvāṇam—az anyagi lét megszüntetése; pratyastamita—megszűnt; vigraham—elkülönülés; avabodha-rasa—a tudást megízlelve; eka-ātmyam—azonosság; ānandam—gyönyör; anusantatam—kiterjedt; avyavacchinna—folytonos; yoga—a yoga gyakorlásával; agni—a tűz; dagdha—felégette; karma—vágyak a tettek gyümölcseire; mala—szennyezett; āśayaḥ—elméjében; svarūpam—örök helyzet; avarundhānaḥ—megvalósítva; na—nem; ātmanaḥ—mint a Legfelsőbb Lélek; anyam—bármi más; tadā—akkor; aikṣata—látta.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Brahmanról szóló tudásának gyarapításával már kiszabadult a test börtönéből. Ezt a felszabadulást nirvāṇának hívják. Transzcendentális gyönyörben élt, s örökre megmaradt e gyönyörteli létben, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Mindez azért vált lehetővé számára, mert szüntelenül gyakorolta a bhakti-yogát, melyet a tűzhöz hasonlítanak, hiszen feléget minden szennyes anyagi dolgot. Mindig örök helyzetében, az önmegvalósítás állapotában élt, s nem látott semmi mást, csak a Legfelsőbb Urat és önmagát, amint odaadó szolgálatot végez.
MAGYARÁZAT
Ez a két śloka magyarázatot ad a Bhagavad-gītā tizennyolcadik fejezetének 54. verséhez:
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Ezt az Úr Caitanya is elmagyarázta Śikṣāṣṭakájában, az első vers elején:
- ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
- śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam
A bhakti-yoga a legmagasabb rendű yoga-rendszer, amelyben a legfontosabb odaadó szolgálat az Úr szent nevének éneklése. Ha a szent nevet énekli, az ember szert tehet a nirvāṇa tökéletességére, azaz megszabadulhat az anyagi léttől, s ezzel lelki élete egyre gyönyörtelibbé válhat, ahogyan azt az Úr Caitanya mondja (ānandāmbudhi-vardhanam). Ebben az állapotban többé nem érdekli az anyagi gazdagság, de még a királyi trónus vagy a bolygó feletti korlátlan uralom sem. Ezt az állapotot viraktir anyatra syātnak nevezik, s elérése az odaadó szolgálat eredménye.
Minél inkább fejlődik valaki az odaadó szolgálatban, annál kevésbé kötődik az anyagi gazdagsághoz és az anyagi tettekhez. Ez a gyönyörteli lelki természet jellemzője. A Bhagavad-gītā (BG 2.59) erről is ír. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate: amikor valaki megérzi a lelki létezés felsőbbrendű, gyönyörteli ízét, többé nem törekszik élvezetre. Elmélyítve lelki tudását, melyet lángoló tűzhöz hasonlítanak, minden anyagi vágya hamuvá ég. A misztikus yoga tökéletességét akkor éri el az ember, amikor az odaadó szolgálat végzésén keresztül állandó kapcsolata van az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Egy bhakta élete során minden lépésnél a Legfelsőbb Személyre gondol. Minden feltételekhez kötött lélek magában hordozza múlt életének visszahatásait, ám ha odaadó szolgálatot végez, minden szennyes dolog azonnal hamuvá ég benne. Ezt a Nārada-pāñcarātra írja le: sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam.