HU/SB 7.2.38
38. VERS
- aho vayaṁ dhanyatamā yad atra
- tyaktāḥ pitṛbhyāṁ na vicintayāmaḥ
- abhakṣyamāṇā abalā vṛkādibhiḥ
- sa rakṣitā rakṣati yo hi garbhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó, jaj; vayam—mi; dhanya-tamāḥ—legszerencsésebb; yat—mert; atra—jelen pillanatban; tyaktāḥ—egyedül hagyva, oltalom nélkül; pitṛbhyām—az anya és az apa által egyaránt; na—nem; vicintayāmaḥ—aggódni; abhakṣyamāṇāḥ—nem ettek meg; abalāḥ—nagyon gyenge; vṛka-ādibhiḥ—tigrisek és más vadállatok; saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); rakṣitā—védelmezni fog; rakṣati—megvédte; yaḥ—aki; hi—valójában; garbhe—az anyaméhben.
FORDÍTÁS
Megdöbbentő, hogy ezek az éltes asszonyok nem rendelkeznek fejlettebb megértéssel az életről, mint én! Valójában nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert annak ellenére, hogy egy gyönge gyerek vagyok, aki magára maradt, hogy egyedül küzdjön az anyagi létben, s akit nem oltalmaz sem anya, sem apa, nem pusztítottak el vagy faltak fel a vadállatok. Szilárdan hiszem, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki már anyám méhében is védelmet nyújtott, mindenhol oltalmazni fog.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 18.61) kijelenti: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati, az Úr jelen van mindenki szíve mélyén. Mindenkinek védelmet nyújt, és megadja az élőlénynek azt a fajta testet, amit élvezni akar. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítására történik, éppen ezért az embernek nem szabad keseregnie az élőlény születése, illetve halála miatt, ami a Legfelsőbb Úr elrendezéséből történik. Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 15.15): sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Én mindenki szívében jelen vagyok, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” A szívben lakozó Úr utasítása alapján kell cselekednünk, de mivel a feltételekhez kötött lélek függetlenül akar cselekedni, az Úr megadja neki a lehetőséget erre, valamint azt is lehetővé teszi számára, hogy megtapasztalja a visszahatásokat. Azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). „Adj fel minden más kötelességet, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Aki nem engedelmeskedik az Istenség Legfelsőbb Személyisége parancsainak, annak lehetősége nyílik arra, hogy élvezze ezt az anyagi világot. Az Úr ahelyett, hogy korlátozná a feltételekhez kötött lelket, alkalmat ad neki arra, hogy élvezzen, hogy érett tapasztalatra szert téve sok-sok születés után (bahūnāṁ jamnamām ante) megértse, hogy az élőlényeknek az az egyetlen kötelességük, hogy meghódoljanak Vāsudeva lótuszlábai előtt.