HU/SB 1.1.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

nigama-kalpa-taror galitaṁ phalaṁ
śuka-mukhād amṛta-drava-saṁyutam
pibata bhāgavataṁ rasam ālayam
muhur aho rasikā bhuvi bhāvukāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nigama—a Védikus Irodalom; kalpa-taroḥ—a kívánságteljesítő fa; galitam—teljesen érett; phalam—gyümölcs; śuka—Śrīla Śukadeva Gosvāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam első elbeszélője; mukhāt—az ajkairól; amṛta—nektár; drava—félig szilárd és lágy, ezért könnyen nyelhető; saṁyutam—minden tekintetben tökéletes; pibata—ízleld meg; bhāgavatam—az Úrhoz fűződő örök kapcsolat tudományával foglalkozó könyv; rasam—lé (az, ami ízletes); ālayam—a felszabadulásig, sőt a felszabadult helyzetben is; muhuḥ—mindig; aho—ó; rasikāḥ—azok, akik tökéletesen ismerik a rasák tudományát; bhuvi—a földön; bhāvukāḥ—tapasztalt és bölcs.


FORDÍTÁS

Ó, tapasztalt bölcsek, ízleljétek meg a Śrīmad-Bhāgavatamot, a Védikus Irodalom kívánságteljesítő fájának érett gyümölcsét! Śrī Śukadeva Gosvāmī ajkairól fakad e gyümölcs, s ezért még zamatosabbá vált, bár nektárja mindig ízletes volt mindenki, még a felszabadult lelkek számára is.


MAGYARÁZAT

Az előző két śloka határozottan bebizonyította, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam olyan magasztos irodalom, amely transzcendentális jellemzői miatt túlszárnyal minden más Védikus Írást. A Śrīmad-Bhāgavatam transzcendentális minden világi cselekedettel és világi tudással szemben. Ez a śloka kijelenti, hogy nemcsak felsőbbrendű irodalom, hanem minden Védikus Irodalom érett gyümölcse, más szóval a Védikus Irodalom legjava. Mindezt figyelembe véve a türelmes és alázatos hallgatás mindenképpen nélkülözhetetlen. Az üzenetet és a tanítást, melyet a Śrīmad-Bhāgavatam közvetít, nagy tisztelettel és figyelemmel kell befogadnunk.

A Védákat kívánságteljesítő fához hasonlítják, mert mindent tartalmaznak, amiről az ember tudást szerezhet. Mind a világi szükségletekkel, mind a lelki megvalósítással foglalkoznak. Tartalmazzák a társadalmi, politikai, vallási, gazdasági, hadászati, orvosi, kémiai, fizikai és metafizikai témákat magában foglaló tudomány szabályait, s minden egyebet, ami a test és a lélek fenntartásához szükséges. Mindenekfölött azonban nem mások, mint a lelki megvalósításra irányuló pontos utasítások. A rendszerezett tudomány magában foglalja az élőlény fokozatos lelki szintre emelkedését, a legmagasabb lelki megvalósítás pedig annak ismerete, hogy az Istenség Személyisége a forrása minden lelki íznek, azaz rasának.

Brahmātól, az anyagi világ első élőlényétől kezdve egészen a jelentéktelen hangyáig, minden élőlény az érzékfelfogásból származó ízre vágyik. Ezeket az érzéki örömöket rasáknak nevezik. Sokféle rasa van. A kinyilvánított írások tizenkétféle rasát sorolnak fel:

  1. raudra (düh),
  2. adbhuta (csodálkozás),
  3. śṛṅgāra (szerelem),
  4. hāsya (komédia),
  5. vīra (hősiesség),
  6. dayā (kegy),
  7. dāsya (szolgálat),
  8. sakhya (barátság),
  9. bhayānaka (szörnyűség),
  10. bībhatsa (rémület),
  11. śānta (semlegesség),
  12. vātsalya (szülői szeretet).

E rasák összességét vonzalomnak, szeretetnek nevezik. Elsődlegesen tiszteletteljes imádatban, szolgálatban, barátságban, szülői ragaszkodásban és szerelemben mutatkoznak meg a szeretet e jelei. Amikor ez az öt dolog hiányzik, a szeretet közvetve a dühben, a csodálkozásban, a tréfában, a hősiességben, a félelemben, a rémületben stb. van jelen. Ha egy férfi szeret egy nőt, azt a rasát szerelemnek nevezik. Amikor azonban a szerelemben zavar támad, akkor megjelenhet a csodálkozás, a düh, a rémület, sőt a rettegés is. Néha két ember között a szerelmi kapcsolat szörnyű gyilkossággal is végződhet. Ezek a rasák emberek és emberek, állatok és állatok között léteznek. Az anyagi világban nem lehetséges, hogy egy állat és egy ember vagy egy ember és egy más fajú élőlény között létrejöjjön ez a rasa. A rasák csak ugyanazon faj tagjai között léteznek. A lelkek azonban minőségileg azonosak a Legfelsőbb Úrral, ezért a rasák eredetileg a lelki élőlény és a lelki egész, az Istenség Legfelsőbb Személyisége között nyilvánulnak meg. A lelki kapcsolat    —    rasa    —    teljességében a lelki létben, az élőlények és a Legfelsőbb Úr között van jelen.

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ezért a śruti-mantrák, a védikus himnuszok „minden rasa forrása”-ként jellemzik. Amikor az élőlény a Legfelsőbb Úrral társul, s eredeti rasáját élvezi Vele, akkor valóban boldog.

A śruti-mantrák rámutatnak, hogy minden élőlénynek megvan az eredeti helyzete, amelyben egy bizonyos rasában, kapcsolatban áll az Istenség Személyiségével. Csakis felszabadult helyzetben tapasztalható teljességében ez az elsődleges rasa. Az anyagi létben a rasa csak eltorzult, ideiglenes formában érzékelhető. Az anyagi világ rasái így a raudra (düh)    —    stb.    —    anyagi formáiban mutatkoznak meg.

Ezért az, aki teljes tudásra tesz szert a különböző rasák terén, amelyek minden tevékenység alapját képezik, megérti, hogy az anyagi világban az eredeti rasák valótlan tükörképei vannak jelen. Egy művelt tudós az eredeti rasát lelki formájában akarja élvezni. Kezdetben arra vágyik, hogy eggyé váljon a Legfelsőbbel. A kevésbé intelligens transzcendentalisták nem léphetnek túl a lelki egésszel való eggyé válás elméletén, ha nem ismerik a különböző rasákat.

Ez a śloka határozottan kijelenti, hogy a lelki rasa, amelyet még a felszabadult szinten állók is élveznek, megismerhető a Śrīmad-Bhāgavatamból, annak köszönhetően, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam minden védikus tudás érett gyümölcse. E transzcendentális irodalom alázatos hallgatásával szívünk összes vágya teljesülhet. Nagyon kell azonban vigyáznunk, hogy a megfelelő forrásból halljuk az üzenetet. A Śrīmad-Bhāgavatamot a legmegfelelőbb forrásból kapjuk meg. Nārada Muni hozta el a lelki világból, majd átadta tanítványának, Vyāsadevának, aki fiának, Śrīla Śukadeva Gosvāmīnak továbbította az üzenetet, Śrīla Śukadeva Gosvāmī pedig Parīkṣit Mahārājának adta át, mindössze hét nappal a király halála előtt. Śrīla Śukadeva Gosvāmī születésétől kezdve felszabadult lélek volt, sőt már anyja méhében is, és születése után semmilyen lelki nevelést nem kapott. Senki sem születik képzetten, sem anyagi, sem lelki értelemben. Ám Śrīla Śukadeva Gosvāmīnak, mivel tökéletesen felszabadult lélek volt, nem kellett semmilyen fejlődési folyamaton végig mennie a lelki megvalósítás elérése érdekében. Azonban annak ellenére, hogy tökéletesen felszabadult személy volt, aki transzcendentális helyzetében fölötte áll a három anyagi kötőerőnek, vonzódott az Istenség Legfelsőbb Személyiségének    —    akit felszabadult lelkek dicsőítenek védikus himnuszokat énekelve    —    e transzcendentális rasájához. A felszabadult lelkek még jobban vonzódnak Legfelsőbb Úr kedvteléseihez, mint a világi emberek. Szükségszerű, hogy a Legfelsőbb Úr személy legyen, hiszen csak egy személlyel lehet transzcendentális rasát fenntartani.

A Śrīmad-Bhāgavatam az Úr transzcendentális kedvteléseit beszéli el, s az elbeszélést Śrīla Śukadeva Gosvāmī rendszerezte. Ez a téma mindenkinek szól, beleértve azokat, akik a felszabadulás után kutatnak, s azokat is, akik eggyé akarnak válni a legfelsőbb egésszel.

A szanszkrit nyelvben a papagájt śukának is nevezik. Amikor a papagáj piros csőrével belecsíp az érett gyümölcsbe, az még édesebb lesz. A védikus gyümölcs, amely tudástól érett és teljes, Śukadeva Gosvāmī ajkairól fakad. Nem azért hasonlítják őt papagájhoz, mert képes volt pontosan úgy elismételni a Bhāgavatamot, ahogyan bölcs apjától hallotta, hanem mert úgy tudta átadni ezt a művet, hogy az emberek minden rétegéhez szóljon.

A Śrīmad-Bhāgavatam úgy árad Śrīla Śukadeva Gosvāmī ajkairól, hogy az őszinte és alázatos hallgató egyszerre megízlelhesse azt a transzcendentális zamatot, amely merőben különbözik az anyagi világ eltorzult ízeitől. Ez az érett gyümölcs nem hullik váratlanul Kṛṣṇaloka legfelsőbb bolygójáról. Vigyázva száll alá a tanítványi láncon keresztül, minden változtatás, minden akadály nélkül. Az ostoba emberek, akik nincsenek a transzcendentális tanítványi láncolaton, nagy hibát követnek el azzal, hogy a rāsa táncként ismert legfelsőbb rendű transzcendentális rasát úgy próbálják megérteni, hogy nem követik Śukadeva Gosvāmī nyomdokait, aki nagy figyelemmel, a transzcendentális önmegvalósítás szintjein keresztül adja át e gyümölcsöt. Az embernek elegendő értelemmel kell rendelkeznie, hogy megértse a Śrīmad-Bhāgavatam helyzetét, figyelembe véve olyan személyiségeket, mint Śukadeva Gosvāmī, aki nagyon óvatosan bánik e témával. A Bhāgavata-iskola tanítványi láncolatának folyamata azt sugallja, hogy a jövőben is attól kell tanulnunk a Śrīmad-Bhāgavatamot, aki valóban Śrīla Śukadeva Gosvāmī képviselője. Az, aki hivatásból, törvényellenesen üzletet csinál a Bhāgavatam elmondásából, semmiképpen sem Śukadeva Gosvāmī képviselője. Ez az üzlet csak arra szolgál, hogy megkeresse vele a kenyerét. Ezért tartózkodnunk kell attól, hogy ilyen emberektől halljunk előadásokat, akik többnyire ennek az írásnak a legbensőségesebb részeinél kezdik, anélkül hogy végig járnák e komoly téma megértésének lépcsőzetes folyamatát. Fejest ugranak a rāsa tánc leírásába, amelyet az ostoba emberek általában félreértenek: vannak, aki erkölcstelennek tartják, s vannak, akik saját ostoba magyarázataikkal próbálják elkendőzni. Nem vágynak arra, hogy Śrīla Śukadeva Gosvāmī nyomában haladjanak.

Le kell tehát vonnunk azt a következtetést, hogy a rasa komoly tanulmányozójának a Śrīla Śukadeva Gosvāmītól származó tanítványi láncolaton keresztül kell befogadnia a Bhāgavatam üzenetét. Śrīla Śukadeva Gosvāmī az elejétől beszéli el a Bhāgavatamot, nem pedig szeszélyesen, csupán hogy elégedetté tegye az anyagi felfogású embereket, akik nagyon keveset tudnak a transzcendentális tudományról. A Śrīmad-Bhāgavatamot olyan gondosan tárja elénk, hogy aki őszinte és komoly, azon nyomban élvezheti a védikus tudás érett gyümölcsét, a Śukadeva Gosvāmī vagy az ő hiteles képviselője ajkairól fakadó nektár megízlelésével.