HU/SB 1.3.1
1. VERS
- sūta uvāca
- jagṛhe pauruṣaṁ rūpaṁ
- bhagavān mahad-ādibhiḥ
- sambhūtaṁ ṣoḍaśa-kalam
- ādau loka-sisṛkṣayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta így szólt; jagṛhe—elfogadta; pauruṣam—puruṣa inkarnációként való teljes kiterjedés; rūpam—formát; bhagavān—az Istenség Személyisége; mahat-ādibhiḥ—az anyagi világ összetevőivel; sambhūtam—így ment végbe a teremtése; ṣoḍaśa-kalam—a tizenhat elsődleges alapelemnek; ādau—kezdetben; loka—az univerzumok; sisṛkṣayā—a teremtés szándékával.
FORDÍTÁS
Sūta így szólt: A teremtés kezdetén az Úr először a puruṣa inkarnáció kozmikus formájába terjesztette ki Magát, s megnyilvánította az anyagi teremtés minden összetevőjét. Először az anyagi tett tizenhat alapelemét teremtette meg, az anyagi univerzum teremtésének szándékával.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa az anyagi univerzumokat teljes kiterjedései révén tartja fenn. Ez a puruṣa forma így ugyanezt az elvet erősíti meg. Az eredeti Istenség Személyisége, Vāsudeva, az Úr Kṛṣṇa, aki Vasudeva király vagy Nanda király fiaként híres, minden gazdagsággal, minden erővel, minden dicsőséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Fenségének egy része személytelen Brahmanként nyilvánul meg, egy része pedig Paramātmāként. Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa puruṣa formája az Úr eredeti Paramātmā megnyilvánulása. Az anyagi teremtésben három puruṣa forma van. Ez a forma, amely Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként ismeretes, az első a három közül. A másik kettőt Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként ismerik. A továbbiakban sorra megismerjük ezeket. A számtalan univerzum Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu pórusaiból áradt ki, s az Úr minden egyes univerzumba behatol, mint Garbhodakaśāyī Viṣṇu.
A Bhagavad-gītā azt is megemlíti, hogy az anyagi világ bizonyos időközönként megteremtődik, majd újra elpusztul. Ez a teremtés és pusztítás a legfelsőbb akarat által, a feltételekhez kötött lelkek, a nitya-baddha élőlények miatt történik. A nitya-baddha, azaz feltételekhez kötött élőlények énérzettel — ahaṅkāra — rendelkeznek, s ez érzékkielégítésre ösztönzi őket, amelyre azonban alaptermészetük miatt nem képesek. Az Úr az egyetlen élvező, mindenki más csupán az élvezet tárgyául szolgál. Az élőlények alárendelt élvezők. Az örökre feltételekhez kötött élőlények azonban — megfeledkezve erről az eredeti helyzetről — nagyon vágynak az élvezetre. Az anyagi világban megkapják az anyag élvezetének lehetőségét, ugyanakkor arra is lehetőséget kapnak, hogy megértsék alapvető helyzetüket. Azok a szerencsés élőlények, akik megértik az igazságot, és sok-sok anyagi világbeli születés után meghódolnak Vāsudeva lótuszlábai előtt, csatlakoznak az örökké felszabadult lelkekhez, s így beléphetnek Isten birodalmába. Ezeknek a szerencsés élőlényeknek ezek után már nem kell visszatérniük az átmeneti anyagi teremtésbe. Azok viszont, akik nem értették meg az alapigazságot, az anyagi teremtés megsemmisülésekor újra belemerülnek a mahat-tattvába. Amikor a teremtés újra elkezdődik, a mahat-tattva újra kiárad. Ez a mahat-tattva tartalmazza az anyagi megnyilvánulások minden összetevőjét, a feltételekhez kötött lelkeket is beleértve. A mahat-tattva elsődlegesen tizenhat részre oszlik: az öt durva anyagi elemre és a tizenegy cselekvő eszközre vagy érzékre. Olyan ez, mint a felhő a tiszta égen. A lelki világban szétterjed a Brahman-sugárzás, s az egész rendszert a lelki fény árasztja el. A mahat-tattva a hatalmas, határtalan lelki világ egyik sarkában gyűlik össze, s azt a részt, amelyet a mahat-tattva betakar, anyagi világnak nevezzük. A lelki égnek ez a része, amelyet mahat-tattvának neveznek, csupán jelentéktelen hányada a teljes lelki világnak. A mahat-tattván belül számtalan univerzum van, melyek mindegyikét együttesen Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, azaz Mahā-Viṣṇu teremti, aki pillantását rávetve termékenyíti meg az anyagi világot.