HU/SB 10.6.10


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

tasmin stanaṁ durjara-vīryam ulbaṇaṁ
ghorāṅkam ādāya śiśor dadāv atha
gāḍhaṁ karābhyāṁ bhagavān prapīḍya tat-
prāṇaiḥ samaṁ roṣa-samanvito ’pibat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmin—azon a helyen; stanam—a mellet; durjara-vīryam—egy nagyon erős méreggel bekent fegyvert; ulbaṇam—ami kegyetlen volt; ghorā—a vérengző Pūtanā; aṅkam—ölébe; ādāya—helyezte; śiśoḥ—a gyermek szájába; dadau—nyomta; atha—ezután; gāḍham—nagyon erősen; karābhyām—mindkét kezével; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; prapīḍya—nagy fájdalmat okozva neki; tat-prāṇaiḥ—élete; samam—vele együtt; roṣa-samanvitaḥ—mivel nagyon dühös volt rá; apibat—szopta a mellét.


FORDÍTÁS

A kegyetlenül veszélyes rākṣasī az ölébe vette Kṛṣṇát, s mellét a szájába nyomta. Mellbimbóját veszedelmes, azonnal ható méreggel kente be, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, aki nagyon dühös lett rá, megragadta a mellét, két kezével nagyon erősen megszorította, s mind a mérget, mind a boszorkány életét kiszívta belőle.


MAGYARÁZAT

Az Úr Kṛṣṇa nem Maga miatt haragudott Pūtanāra, hanem azért, mert a rākṣasī oly sok kisgyermeket megölt Vrajabhūmiban. Ezért aztán úgy döntött, hogy bűnéért az életével kell fizetnie.