HU/SB 10.9: Yasoda anya megkötözi az Úr Krsnát

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Yaśodā anya megkötözi az Úr Kṛṣṇát


10.9.1-2. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Egy napon, amikor Yaśodā anya látta, hogy minden szolgálólány más ház körüli teendőkkel foglalatoskodik, ő maga kezdte el köpülni a joghurtot. Köpülés közben Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteire emlékezett. Dalokat költött róluk, s nagy élvezettel énekelt magában e kedvtelésekről.

10.9.3. vers: Yaśodā anya, aki sáfránysárga szárit viselt, melyet telt csípőjén öv ölelt körül, erőlködve húzta a köpülőkötelet, miközben karkötői és fülbevalói egyre mozogtak és rázkódtak, s egész teste remegett. Gyermeke iránti erős szeretetében a tej egészen benedvesítette a mellét. Arcát szépséges szemöldökével együtt izzadságcsöppek díszítették, hajából pedig mālatī virágok hullottak.

10.9.4. vers: Miközben Yaśodā anya a vajat köpülte, az Úr Kṛṣṇa arra vágyva, hogy a melléből tejet igyon, elétoppant. Hogy növelje mamája transzcendentális örömét, megragadta a köpülőrudat, s megpróbálta akadályozni őt a köpülésben.

10.9.5. vers: Yaśodā anya ekkor megölelte Kṛṣṇát, s megengedte, hogy az ölébe üljön. Nagy szeretettel és ragaszkodással nézte az Úr arcát, s erős ragaszkodásában tej csordogált a melléből. Amikor azonban arra lett figyelmes, hogy a tűzhelyen futni kezd a tej, azonnal otthagyta fiát, hogy a tejjel törődjön, pedig a gyermek még nem lakott jól teljesen az anyatejjel.

10.9.6. vers: Kṛṣṇa nagyon mérges volt. Fogával piros ajkát harapta, és hamis könnyekkel a szemében egy kővel összetörte a joghurtos köcsögöt, aztán pedig bement a szobába, s egy eldugott helyen falatozni kezdte a frissen köpült vajat.

10.9.7. vers: Yaśodā anya levette a forró tejet a tűzhelyről, s visszatért arra a helyre, ahol köpült. Amikor látta, hogy a joghurtos edény eltört, és Kṛṣṇa nincs ott, rögtön tudta, hogy Kṛṣṇa műve volt.

10.9.8. vers: Kṛṣṇa egy lefelé fordított fűszerőrlő famozsáron ült, és abban lelte örömét, hogy tejtermékeket, joghurtot meg vajat osztogatott a majmoknak. Amiatt, hogy lopott, aggodalmasan pillantgatott körbe-körbe, attól tartva, hogy mamája esetleg meg fogja szidni. Amikor Yaśodā anya meglátta, hátulról nagyon óvatosan a közelébe ment.

10.9.9. vers: Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa meglátta anyját egy pálcával a kezében, sebesen lemászott a mozsár tetejéről, s menekülni kezdett, mintha nagyon félne. Noha a yogīk azon igyekeznek, hogy meditációjukkal elérjék az Urat mint Paramātmāt, s arra vágynak, hogy szigorú lemondásokkal és vezeklésekkel az Úr ragyogásába merüljenek, nem érhetik el Őt. Yaśodā anya azonban, aki ugyanezt az Istenség Személyiségét, Kṛṣṇát a fiának tekintette, Kṛṣṇa nyomába eredt, hogy elcsípje.

10.9.10. vers: Miközben Yaśodā anya Kṛṣṇa után szaladt, melle túl nehéz volt karcsú derekának, s így le kellett lassítania lépteit. Mivel sebesen követte Kṛṣṇát, haja meglazult, s mögötte virágok hullottak belőle. Ennek ellenére sikerült megfognia fiát, Kṛṣṇát.

10.9.11. vers: Amikor Yaśodā anya megfogta Kṛṣṇát, Kṛṣṇa még jobban megijedt, s beismerte csínyét. Yaśodā anya ránézett, és látta, hogy sír. Könnyei összekeveredtek a szemét körben borító fekete festékkel, s ahogy kezével a szemét dörzsölte, az egész arcát összemaszatolta vele. Yaśodā anya ekkor megragadta gyönyörű fia kezét, és szelíden dorgálni kezdte.

10.9.12. vers: Yaśodā anyát mindig a Kṛṣṇa iránti erős szeretet töltötte el, s nem tudta, kicsoda Kṛṣṇa és milyen hatalmas. Iránta érzett anyai szeretetében soha nem is törődött azzal, hogy ki Ő. Ezért aztán amikor látta, hogy fia mennyire megijedt, eldobta pálcáját, és meg akarta kötözni Őt, hogy ne rosszalkodjon többet.

10.9.13-14. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincs kezdete és vége, külseje és belseje, eleje és háta, más szóval Ő mindent átható. Mivel nem áll az idő elem hatása alatt, Számára nincs különbség a múlt, a jelen és a jövő között; mindig saját transzcendentális testében létezik. Abszolút, túl van a relativitáson, ezért Számára nincs különbség ok és hatás között, noha Ő mindennek az oka és hatása. Ez a megnyilvánulatlan személy, aki meghaladja az érzékek felfogóképességét, most megjelent emberi gyermekként, és Yaśodā anya, aki saját egyszerű gyermekének tekintette Őt, egy kötéllel a famozsárhoz kötözte.

10.9.15. vers: Amikor Yaśodā anya megpróbálta megkötözni a csintalan gyermeket, látta, hogy a kötél két ujjnyival rövidebb a kelleténél. Így hát hozott egy másik kötelet, hogy hozzákösse.

10.9.16. vers: Ez az újabb kötél szintén két ujjnyival rövidebb volt a kelleténél, s amikor még egy kötelet hozzácsomózott, még mindig két ujjnyi hiányzott. Akárhány kötelet kötött össze, sohasem sem volt elég    —    nem tudta legyőzni rövidségüket.

10.9.17. vers: Yaśodā anya összecsomózta az összes kötelet, amit csak a házban talált, de még mindig nem tudta megkötözni Kṛṣṇát. Barátnői, a környéken lakó idősebb gopīk mind mosolyogtak, és élvezték a mulatságot. Yaśodā anya erőfeszítése ellenére szintén mosolygott, s mindannyian nagyon csodálkoztak.

10.9.18. vers: Yaśodā anya erejét megfeszítve igyekezett, így aztán egész teste verítékben úszott, a virágok pedig fésűjével együtt kihullottak a hajából. Amikor gyermeke, Kṛṣṇa látta, mennyire kimerült, kegyesen megengedte neki, hogy megkötözze.

10.9.19. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Ez az egész univerzum, hatalmas és nagyszerű félisteneivel együtt, amilyen például az Úr Śiva, az Úr Brahmā és az Úr Indra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt áll. A Legfelsőbb Úrnak azonban van egy transzcendentális tulajdonsága: hagyja, hogy bhaktája irányítsa. Ezt mutatta meg Kṛṣṇa ezzel a kedvteléssel.

10.9.20. vers: Azt a kegyet, melyet Yaśodā anya kapott, sem az Úr Brahmā, sem az Úr Śiva, de még a Legfelsőbb Úr örök hitvese, a szerencse istennője sem tudja elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, aki kiszabadít ebből az anyagi világból.

10.9.21. vers: Az ösztönös szerető szolgálatot végző bhakták elérhetik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát, Yaśodā anya fiát, azok viszont, akik az elmebeli spekuláció útját járják, akik szigorú lemondásokkal és vezeklésekkel törekszenek az önmegvalósításra, vagy akik a testet tekintik az önvalónak, nem érhetik el Őt könnyen.

10.9.22. vers: Miközben Yaśodā anya elmélyülten a ház körüli teendőkkel foglalatoskodott, a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa meglátott két yamala-arjuna fát, amelyek egy előző korszakban Kuvera félisten fiai voltak.

10.9.23. vers: A két fiú, Nalakūvara és Maṇigrīva előző életükben rendkívül gazdagok és szerencsések voltak. A büszkeség és a hamis tekintély miatt azonban nem törődtek senkivel, ezért Nārada Muni megátkozta őket, hogy legyen belőlük fa.