HU/SB 2.4.17
17. VERS
- tapasvino dāna-parā yaśasvino
- manasvino mantra-vidaḥ sumaṅgalāḥ
- kṣemaṁ na vindanti vinā yad-arpaṇaṁ
- tasmai subhadra-śravase namo namaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapasvinaḥ—a nagy bölcsek; dāna-parāḥ—a bőkezű adakozók; yaśasvinaḥ—hírességek; manasvinaḥ—a nagy filozófusok vagy misztikusok; mantra-vidaḥ—akik kiválóan éneklik a védikus himnuszokat; su-maṅgalāḥ—akik szigorúan követik a védikus elveket; kṣemam—gyümölcs; na—soha; vindanti—elérni; vinā—nélkül; yat-arpaṇam—a felajánlás; tasmai—Neki; subhadra—kedvező; śravase—hallani Róla; namaḥ—hódolatom; namaḥ—újra és újra.
FORDÍTÁS
Hadd ajánljam újra és újra tiszteletteljes hódolatomat a minden áldást megadó Úr Śrī Kṛṣṇának, hiszen a kiváló bölcsek, a bőkezű adakozók, a nagy hírességek, a nagy filozófusok és misztikusok, a védikus himnuszok kitűnő előadói és a védikus elvek nagyszerű követői nem érhetnek el semmiféle eredményt, ha kitűnő tulajdonságaikat nem állítják az Úr szolgálatába!
MAGYARÁZAT
A műveltség, az adományozó természet, a vezető szerep az emberi társadalom, politikai, társadalmi vagy vallási életében, a filozófiai spekuláció, a yoga-rendszer gyakorlása, a védikus szertartások ismerete és a többi hasonló emberi képesség kifejlődése csak akkor segít a tökéletesség elérésében, ha az Úr szolgálatában használjuk. Ha nem kapcsoljuk össze az odaadó szolgálattal, minden ilyen tulajdonság bajt okozhat az emberiségnek. Mindent lehet saját érzékkielégítésünkre vagy más szolgálatában alkalmazni. Kétféle önérdek van: a személyes önzés és a kiterjesztett önzés. A kettő között azonban nincsen minőségi különbség. A személyes vagy a családi érdekből végrehajtott lopás minőségében nem különbözik egymástól: mind a kettő bűncselekmény. Még soha nem történt meg, hogy egy tolvajt — bármely állam törvényéről legyen is szó — felmentettek volna amiatt, hogy azt hozta fel mentségére, hogy nem saját érdekében lopott, hanem a társadalomért vagy az országért. Az emberek általában nem tudnak arról, hogy az élőlény saját érdeke csak akkor valósul meg, ha összhangban áll az Úr érdekével. Mi érdekünk fűződik például testünk fenntartásához? Az ember az önfenntartás (saját maga vagy a társadalom fenntartása érdekében) keresi a pénzt, de ha nincs Isten-tudatunk, s ha nem azért gondoskodunk megfelelően a testről, hogy megvalósítsuk kapcsolatunkat Istennel, akkor minden ilyen erőfeszítésünk az állatok önfenntartó tevékenységéhez hasonló. Az embernek más célból kell gondot viselnie a testére, mint az állatoknak. Éppen így a tanulás, az anyagi gyarapodás, a filozófiai kutatás, a védikus irodalom tanulmányozása, sőt még a jámbor cselekedetek (például az adományozás, a kórházak építése, a gabonaosztás stb.) terén is az Úrral kapcsolatban kell cselekednünk. E cselekedeteknek és törekvésnek ne egy egyén és ne egy közösség elégedettsége, hanem az Úr öröme legyen a célja (saṁsiddhir hari-toṣaṇam). Ugyanezt az elvet erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 9.27): bármit adományoz az ember, adja az Úrnak, és bármiről mond le, tegye azt egyedül az Úrért. Amíg az istentagadó emberi társadalom oly kiváló vezetői nem Isten-tudatosak, különféle törekvéseik a műveltség és az anyagi gyarapodás terén nem lehetnek gyümölcsözőek. Ahhoz pedig, hogy az ember Isten-tudatossá váljon, hallania kell a minden áldást megadó Úrról az olyan írások, mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam leírásaiból.