HU/SB 2.4.19
19. VERS
- sa eṣa ātmātmavatām adhīśvaras
- trayīmayo dharmamayas tapomayaḥ
- gata-vyalīkair aja-śaṅkarādibhir
- vitarkya-liṅgo bhagavān prasīdatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; eṣaḥ—az; ātmā—a Felsőlélek; ātmavatām—az önmegvalósított lelkeknek; adhīśvaraḥ—a Legfelsőbb Úr; trayī-mayaḥ—a Védák megtestesülése; dharma-mayaḥ—a vallásos szentírások megtestesülése; tapaḥ-mayaḥ—a lemondás megtestesülése; gata-vyalīkaiḥ—azok által, akik mentesek minden haszonvágytól; aja—Brahmājī; śaṅkara-ādibhiḥ—az Úr Śiva és mások által; vitarkya-liṅgaḥ—akire tisztelettel és ámulattal néznek; bhagavān—az Istenség Személyisége; prasīdatām—legyen kegyes hozzám.
FORDÍTÁS
Ő a Felsőlélek és minden önmegvalósított lélek Legfelsőbb Ura, Ő a Védák, a vallásos írások és a lemondások megtestesülése, s Őt imádja az Úr Brahmā, Śiva és mindazok, akik fölötte állnak minden haszonvágynak. Legyen elégedett velem ez a Legfelsőbb Abszolút, akinek mindenki ámulattal és tisztelettel adózik!
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Urat, az Istenség Személyiségét — annak ellenére, hogy Ő az Ura az önmegvalósítás különböző útjain haladók mindegyikének — csak azok ismerhetik, akik felülemelkedtek minden haszonvágyon. Mindenki örök békét vagy örök életet keres, és ezzel a céllal a szeme előtt mindenki a védikus írásokat vagy a többi vallásos írást tanulmányozza, vagy éppen különféle lemondásokat végez mint tapasztalatokra építő filozófus, misztikus yogī vagy tiszta bhakta stb. Ám a Legfelsőbb Urat csak a bhaktái ismerhetik meg tökéletesen, mert ők már nem vágynak semmire. Az önmegvalósítás útját járókat általában karmīknak, jñānīknak, yogīknak vagy az Úr bhaktáinak nevezik. A karmīkat, akik nagyon vonzódnak a védikus szertartások gyümölcsöző cselekedeteihez, bhukti-kāmīknak hívják, ami arra utal, hogy anyagi élvezetre vágynak. A jñānīkat, akik elmebeli spekuláció segítségével próbálnak eggyé válni a Legfelsőbbel, mukti-kāmīknak nevezik, mert arra vágynak, hogy megszabaduljanak az anyagi léttől. A misztikus yogīk a lemondások különféle fajtáit gyakorolják, hogy elérjék a nyolcféle anyagi tökéletességet, s végül is transzban találkoznak a Felsőlélekkel (Paramātmāval). Ők a siddhi-kāmīk, akik arra a képességre vágynak, hogy kisebbé válhassanak a legkisebbnél, nehezebbé a legnehezebbnél, hogy mindent megkaphassanak, amire csak vágynak, hogy mindenkit irányíthassanak, hogy bármit megteremthessenek és így tovább. Ezek a képességek jellemzik a nagy yogīkat. Az Úr bhaktái azonban semmi ilyesmit nem kívánnak saját maguk elégedettsége érdekében. Egyedül az Urat akarják szolgálni, mert az Úr hatalmas, ők pedig — mint élőlények — örökké az Ő alárendelt szerves részei. Önmaga kilétének tökéletes felismerése segíti a bhaktát abban, hogy vágyak nélkülivé váljon, hogy semmit se kívánjon saját magának. Emiatt a bhaktát niṣkāmīnak, vágyaktól mentesnek nevezik. Egy élőlény eredeti helyzete folytán nem lehet vágy nélküli (a bhukti-kāmī, a mukti-kāmī és a siddhi-kāmī egyaránt valamilyen személyes elégedettségre vágyik), de az Úr niṣkāmī bhaktái mindenre az Úr elégedettsége érdekében vágynak. Teljesen átadják magukat az Úr utasításainak, és mindig készen állnak arra, hogy az Úr elégedettsége érdekében elvégezzék kötelességüket.
Kezdetben Arjuna úgy tett, mintha saját elégedettségére vágyna, mert nem akart harcolni a kurukṣetrai csatában. Ám hogy megszabadítsa a vágyaktól, az Úr elmondta neki a Bhagavad-gītāt, amely elmagyarázza a karma-yoga, a jñāna-yoga, a haṭha-yoga és a bhakti-yoga útjait is. Arjuna nem akart elérni semmit, így aztán megváltoztatta döntését. Beleegyezett a harcba, s ezzel elégedetté tette az Urat (kariṣye vacanaṁ tava), s így vágy nélkülivé vált.
A vers különösen kihangsúlyozza Brahmā és az Úr Śiva példáját, mert Brahmājī, az Úr Śiva, Śrīmatī Lakṣmījī és a négy Kumāra (Sanaka, Sanātana, stb.) a négy vágy nélküli vaiṣṇava-sampradāya vezetői. Ők mind megszabadultak minden haszonvágytól. Śrīla Jīva Gosvāmī a gata-vyalīkaiḥ szót projjhita-kaitavaiḥként magyarázza, vagyis úgy nevezi őket, hogy „mentesek minden haszonvágytól” (csak a tiszta bhakták). A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya 19.149) ez áll:
- kṛṣṇa-bhakta —— niṣkāma, ata eva ’śānta’
- bhukti-mukti-siddhi-kāmī, sakali ’aśānta’
Akik a jámbor cselekedeteik gyümölcsöző eredményeire, a felszabadulásra és a Legfelsőbbel való azonosságra vágynak, valamint akik a misztikus képességek anyagi tökéletességére akarnak szert tenni, mind nyughatatlanok, mert saját maguknak akarnak valamit, ellenben a bhakta teljesen békés, mert ő semmit sem követel magának, s mindig készen áll arra, hogy az Úr vágyát szolgálja. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az Úr mindenki számára az Úr, mert senki vágya nem teljesülhet az Ő jóváhagyása nélkül. Ahogyan azt az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 8.9) mondja, minden eredményt Ő ad, mert Ő mindenki adhīśvarája (eredeti irányítója): a vedāntistáké, a nagy karma-kāṇḍīyáké, a nagy vallási vezetőké, a nagy vezeklőké és mindenkié, aki lelki fejlődésre törekszik. Végül azonban csakis a vágyak nélküli bhakták ismerhetik meg Őt. Éppen ezért Śukadeva Gosvāmī legfőképpen az Úr odaadó szolgálatát hangsúlyozza ki.