HU/SB 2.4.20
20. VERS
- śriyaḥ patir yajña-patiḥ prajā-patir
- dhiyāṁ patir loka-patir dharā-patiḥ
- patir gatiś cāndhaka-vṛṣṇi-sātvatāṁ
- prasīdatāṁ me bhagavān satāṁ patiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śriyaḥ—minden fenség; patiḥ—tulajdonosa; yajña—az áldozatnak; patiḥ—az irányítója; prajā-patiḥ—minden élőlény vezetője; dhiyām—az intelligenciának; patiḥ—mestere; loka-patiḥ—minden bolygó tulajdonosa; dharā—a föld; patiḥ—a Legfelsőbb; patiḥ—vezető; gatiḥ—végső cél; ca—szintén; andhaka—a Yadu-dinasztia egyik királya; vṛṣṇi—a Yadu-dinasztia első királya; sātvatām—a Yaduk; prasīdatām—legyen kegyes; me—hozzám; bhagavān—az Úr Śrī Kṛṣṇa; satām—minden bhaktának; patiḥ—Ura.
FORDÍTÁS
Bárcsak az Úr Śrī Kṛṣṇa, minden bhakta imádott Ura, minden olyan király védelmezője és dicsősége, mint Andhaka és Vṛṣṇi a Yadu-dinasztiából, a szerencse istennőinek férje, minden áldozat irányítója és így minden élőlény vezére, minden intelligencia ura, minden anyagi és lelki bolygó tulajdonosa, a legfelsőbb inkarnáció a földön (aki mindenben a legfelsőbb), kegyes lenne hozzám!
MAGYARÁZAT
Śukadeva Gosvāmī egyike a fő gata-vyalīkáknak, akik mentesek minden téveszmétől, éppen ezért saját megvalósítását mondja el az Úr Śrī Kṛṣṇával kapcsolatban, aki minden tökéletesség teljessége, az Istenség Személyisége. Mindenki a szerencse istennőjének kegyét keresi, ám azt senki sem tudja, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa a szerencseistennők mindegyikének szeretett férje. A Brahma-saṁhitā elmondja, hogy az Úr transzcendentális hajlékán, Goloka Vṛndāvanában surabhi teheneket legeltet, s ezer és ezer szerencseistennő szolgálja. A szerencse istennői az Úr belső energiájának, transzcendentális gyönyörenergiájának (a hlādinī-śaktinak) a megnyilvánulásai. Amikor az Úr megjelent ezen a földön, a rāsa-līlāban részlegesen kinyilvánította gyönyörenergiájának működését, hogy felébressze a feltételekhez kötött lelkekben a vonzódást, akik mind csupán a képzeletbeli örömenergiára vágynak a degradálódott szexuális élvezet során. Az Úr tiszta bhaktái — amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, aki teljesen megvált az anyagi világra jellemző visszataszító szexuális élettől — az Úr gyönyörenergiájának működéséről nem a szexualitással kapcsolatban beszélnek, hanem azért, hogy megérezzenek egy transzcendentális ízt, amely felfoghatatlan a materialisták számára, akik a nemi életre vágynak. Az anyagi világban a szexuális élet az alapvető oka annak, hogy az illúzió bilincsei feltételekhez kötnek bennünket — és nem férhet hozzá kétség, hogy Śukadeva Gosvāmīt sohasem érdekelte az anyagi világ szexuális élete. Az Úr gyönyörenergiájának megnyilvánulása sincsen kapcsolatban az efféle alantas dolgokkal. Az Úr Caitanya olyan szigorú sannyāsī volt, hogy soha nem engedte, hogy a nők a közelébe menjenek, még annyira se, hogy leboruljanak Előtte s felajánlják tiszteletüket, és soha nem hallotta a deva-dāsīk imáit a Jagannātha templomban, mert egy sannyāsīnak tilos olyan dalokat hallgatnia, amelyeket nők énekelnek. Ám még így, szigorú sannyāsīként is azt tartotta, hogy a legmagasabb rendű szerető szolgálat, melyet az Úrnak végezhetünk, az az imádatforma, ahogyan a gopīk szolgálták az Urat Vṛndāvanában. Śrīmatī Rādhārāṇī a legfőbb a szerencse istennői között, ezért Ő az Úr Kṛṣṇa öröm-párja, s nem különbözik Tőle.
A védikus előírások a különféle áldozatok végzését javasolják annak érdekében, hogy életünkben a legnagyobb áldást megkaphassuk. Ez az áldás, a nagy áldozatok bemutatásának eredménye végső soron olyan kegy, amelyben a szerencse istennője részesít bennünket, s az Úr — mivel a szerencse istennőjének férje, kedvese — valóban minden áldozat Ura. Az Úr Viṣṇu minden yajña végső élvezője, ezért egyik neve Yajña-pati. A Bhagavad-gītā azt javasolja, hogy mindent Yajña-patiért tegyünk (yajñārtāt karmaṇaḥ), máskülönben tetteink csak azt eredményezik, hogy az anyagi természet törvényei feltételekhez kötnek bennünket. Akik nem szabadultak meg minden téves nézettől (vyalīkam), azok áldozatokat végeznek, hogy kedvében járjanak a kisebb félisteneknek, de az Úr bhaktái nagyon jól tudják, hogy minden áldozati szertartásnak az Úr Śrī Kṛṣṇa a legfelsőbb élvezője, ezért ők a sankīrtana-yajñát végzik (7.5.23-24: śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ), amely különösen ajánlott ebben a Kali-korszakban. A Kali-yugában másféle áldozat nem végezhető, mert nincsenek meg hozzá a kellő feltételek, s nincsenek képzett papok.
A Bhagavad-gītāból (BG 3.10-11) megtudhatjuk, hogy az Úr Brahmā, miután újra életet adott a feltételekhez kötött lelkeknek az univerzumban, arra utasította őket, hogy végezzenek áldozatokat, ha bőségben akarnak élni. Áldozatokat bemutatva a feltételekhez kötött lelkeknek sohasem fog nehézséget okozni a létfenntartás, s végül egész létüket meg tudják majd tisztítani. Természetes lesz számukra, hogy a lelki létbe emelkedjenek, ahol eredeti azonosságuk nyilvánulhat meg. Egy feltételekhez kötött léleknek soha, semmilyen körülmények között nem szabad felhagynia az áldozatok bemutatásával, az adományozással és a lemondások végzésével. Minden áldozat célja az, hogy elégedetté tegyük Yajña-patit, az Istenség Személyiségét, s ezért az Úr Prajā-pati is. A Kaṭha Upaniṣad szerint az egyetlen Úr a számtalan élőlény vezetője. Az élőlényeknek az Úr viseli gondját (eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān), ezért a legfelsőbb Bhūta-bhṛtnek, vagyis minden élőlény fenntartójának nevezik.
Az élőlények múltbeli tetteiknek megfelelően kapnak intelligenciát. Mindannyian különböző értelmi képességre tesznek szert, mert az értelem kialakulását az Úr irányítja, ahogyan azt a Bhagavad-gītāban olvashatjuk (BG 15.15). Paramātmāként, Felsőlélekként az Úr mindenki szívében jelen van, és egyedül Tőle származik az emlékezet, a tudás és a felejtés (mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca). Van, aki az Úr kegyéből tisztán emlékszik a múltban megtörtént eseményekre, míg mások erre nem képesek. Az egyik ember az Úr kegyéből nagyon intelligens, a másik pedig — ugyanúgy az Úr akaratából — ostoba. Ezért az Úr Dhiyām-pati, vagyis az intelligencia Ura.
A feltételekhez kötött lelkek arra törekszenek, hogy az anyagi világ uraivá váljanak. Mindenki megpróbál uralkodni az anyagi természeten, értelmét a legteljesebb mértékben ennek érdekében használva. Amikor helytelenül használja az intelligenciáját, azt őrültségnek nevezik. Az embernek minden értelmét arra kell használnia, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől. Ám a feltételekhez kötött lélek, pusztán őrültsége miatt, minden energiáját és értelmét az érzékkielégítésben hasznosítja, s hogy elérje ezt az életcélját, szándékosan ezernyi bűnt elkövet. Az eredmény az, hogy az őrült feltételekhez kötött lélek ahelyett, hogy elnyerné a teljes szabadságot, a feltételek nélküli életet, egyik testből a másikba vándorolva újra és újra azok kötelékébe bonyolódik. Mindent, amit az anyagi megnyilvánulásban látunk, az Úr teremtett, éppen ezért az univerzumban mindennek Ő az igazi tulajdonosa. A feltételekhez kötött lélek az Úr irányítása alatt élvezheti az anyagi világ egy töredékét, de nem lehet önellátó. Ez az Īśopaniṣad tanítása. Az embernek elégedettnek kell lennie mindazzal, amit az univerzum Urától kap. Csak az őrültség az oka annak, hogy az ember bitorolni próbálja mások anyagi javait.
Az univerzum Ura a feltételekhez kötött lelkek iránti indokolatlan kegyéből alászáll saját energiája, az ātma-māyā révén, hogy újra életre keltse kapcsolatát a feltételekhez kötött lelkekkel. Mindenkit arra tanít, hogy hódoljon meg Neki, s ne önmagát tartsa tévesen az élvezőnek, amikor néha az Ő beleegyezésével valamilyen mértékben, élvezetben van része. Amikor az Úr alászáll, bizonyságot tesz arról, mennyivel jobb képességekkel rendelkezik Ő az élvezetre: tizenhatezer feleséget egyszerre vesz nőül. A feltételekhez kötött lélek már arra is módfelett büszke, hogy egyetlen feleségnek a férje lehet, az Úr azonban csak nevet rajta: az okos ember tudja, hogy ki az igazi férj. Valójában az Úr a férje minden nőnek a teremtésben, de a feltételekhez kötött lélek, aki az Úr irányítása alatt áll, büszke arra, hogy egy vagy két feleség férje lehet.
Ezek a tulajdonságok, amelyeket a vers említ — a különféle patik felsorolásával —, az Úr Śrī Kṛṣṇa tulajdonságai, és Śukadeva Gosvāmī ezért különösen kiemelt két jellemzőt: az Úr a Yadu-dinasztia patija és gatija. A Yadu-dinasztia tagjai tudták, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa minden, és mindegyikük vissza akart térni Hozzá, ha befejezte transzcendentális kedvteléseit a Földön. A Yadu-dinasztia az Úr akaratából semmisült meg, mert sarjainak haza kellett térniük az Úrral együtt. Pusztulásuk anyagi színjáték volt, amelyet a Legfelsőbb Úr rendezett — másként az Úr és a Yadu-dinasztia tagjai örök társak. Az Úr tehát minden bhakta irányítója, s éppen ezért Śukadeva Gosvāmī szeretettel ajánlotta Neki tiszteletét.