HU/SB 2.5.13
13. VERS
- vilajjamānayā yasya
- sthātum īkṣā-pathe ’muyā
- vimohitā vikatthante
- mamāham iti durdhiyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vilajjamānayā—azáltal, aki szégyenkezik; yasya—akinek; sthātum—maradni; īkṣā-pathe—előtte; amuyā—a megtévesztő energia révén; vimohitāḥ—akiket megtévesztett; vikatthante—ostobaságot beszélnek; mama—az enyém; aham—én vagyok minden; iti—így sértegetnek; durdhiyaḥ—tévesen értelmezik.
FORDÍTÁS
Az Úr illuzórikus energiája szégyelli magát, s így nem állhat az Úr elé, ám mindazok, akiket megzavar, örökké ostobaságot beszélnek, mert szüntelenül az „én ez vagyok” és „ez az enyém” gondolatába merülnek.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyiségének legyőzhetetlen erejű megtévesztő energiája, vagyis a harmadik energia, amely a tudatlanságot képviseli, megzavarhatja az egész mozgó világot, de annyira mégsem erős, hogy képes legyen a Legfelsőbb Úr elé állni. A tudatlanság az Istenség Személyisége mögött áll, ahol elég hatalma lehet ahhoz, hogy félrevezesse az élőlényeket. A megtévesztett emberek elsődleges jellemzője, hogy ostobaságot beszélnek — s az értelmetlen beszédet a védikus írások nem helyeslik. A legnagyobb ostobaság az, amikor azt mondják: „ez én vagyok” és „ez az enyém”. Az istentagadó civilizációt kizárólag ez a hamis felfogás vezeti, és az ilyen emberek Isten valódi megvalósítása nélkül hamis Istent fogadnak el, vagy a valóságnak meg nem felelő módon Istennek tartják magukat, hogy félrevezessék azokat, akiket már megzavart a megtévesztő energia. Azokra azonban, akik az Úr előtt állnak és meghódolnak Neki, nem lehet hatással a megtévesztő energia, s ezért mindannyian mentesek az „ez én vagyok, ez az enyém”, felfogástól. Így aztán nem fogadnak el hamis Istent, és nem tartják magukat egyenlőnek a Legfelsőbb Úrral. Ez a vers pontos meghatározást ad a megzavart emberről.