HU/SB 2.5: Minden ok oka
2.5.1. vers: Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Ó, legfőbb a félistenek között, ó, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!
2.5.2. vers: Kedves apám, kérlek, beszélj e megnyilvánult világ valódi jellemzőiről! Mi van mögötte? Hogyan keletkezett? Hogyan marad fenn? S kinek az irányításával történik mindez?
2.5.3. vers: Kedves apám! Mindezekről megvalósított tudással rendelkezel, hiszen mindent, ami létrejött a múltban, mindent, ami létrejön a jövőben, mindent, ami jelenleg létrejön, s mindent az univerzumon belül a markodban tartasz, mint egy diót.
2.5.4. vers: Kedves apám, honnan származik tudásod? Kinek a védelmét élvezed? Kinek a fennhatósága alatt cselekszel? Mi a valódi helyzeted? Te egyedül, saját energiád révén teremtesz meg minden élőlényt az anyagi elemek segítségével?
2.5.5. vers: Amint a pók könnyedén megszövi hálóját, s megnyilvánítja teremtő erejét anélkül, hogy mások legyőznék, úgy te magad is önellátó energiád révén teremtesz, mások segítsége nélkül.
2.5.6. vers: Bármit megértünk egy sajátságos dolog elnevezéséből, jellemzőiből és vonásaiból, legyen az nálunk felsőbbrendű, alsóbbrendű vagy velünk egyenrangú, örök vagy átmeneti dolog, forrása nem más, mint Te, ó, hatalmas!
2.5.7. vers: Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.
2.5.8. vers: Kedves apám, te tudsz mindent, s te vagy mindennek az irányítója! Ezért hát kérlek, adj választ mindarra, amit kérdeztem, hogy mint tanítványod képes legyek azt megérteni!
2.5.9. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Nārada! Mindenkihez kegyes vagy (még hozzám is), s azért tetted fel e kérdéseket, mert felhatalmazást kaptam arra, hogy megérthessem a Mindenható Istenség Személyiségének képességeit.
2.5.10. vers: Minden igaz, amit elmondtál rólam, mert amíg valaki nem tud az Istenség Személyiségéről, aki a végső igazság rajtam túl, biztos, hogy illúzióba kerül, ha rendkívüli tetteimet látja.
2.5.11. vers: Én azután teremtek, hogy az Úr véghez vitte a teremtést [brahmajyotinak nevezett] sugárzása révén, éppen úgy, mint ahogyan a hold, az égbolt, a befolyásos bolygók és a fénylő csillagok is ragyogni kezdenek, amikor a nap kinyilvánítja tüzét.
2.5.12. vers: Hódolatomat ajánlom az Úr Kṛṣṇának [Vāsudevának], az Istenség Személyiségének, s Rajta meditálok, akinek legyőzhetetlen energiái úgy befolyásolják őket [a csekély értelmű embereket], hogy engem a legfelsőbb irányítónak tekintenek!
2.5.13. vers: Az Úr illuzórikus energiája szégyelli magát, s így nem állhat az Úr elé, ám mindazok, akiket megzavar, örökké ostobaságot beszélnek, mert szüntelenül az „én ez vagyok” és „ez az enyém” gondolatába merülnek.
2.5.14. vers: A teremtés öt elemi összetevője, ezek kölcsönhatása, amelyet az örök idő hoz létre, valamint az egyéni élőlények ösztöne vagy természete mind az Istenség Személyiségének, Vāsudevának a különálló részei, és valójában ebben merül ki minden értékük.
2.5.15. vers: A védikus írásokat a Legfelsőbb Úr hozta létre, s céljuk a Legfelsőbb Úr. A félistenek feladata szintén az, hogy testének részeiként szolgálják az Urat. A bolygók is mind az Úr kedvéért vannak, és a különféle áldozatokat is csupán azért mutatják be, hogy Őt elégedetté tegyék.
2.5.16. vers: Minden meditáció és miszticizmus csupán eszköz arra, hogy megvalósítsuk Nārāyaṇát. Minden vezeklés célja, hogy elérjük Őt, a transzcendentális tudás művelése azt szolgálja, hogy megpillantsuk Őt, s a végső felszabadulást az jelenti, hogy eljutunk az Ő birodalmába.
2.5.17. vers: Én csupán feltárom a mindent átható Felsőlélek felügyelete alatt, az Ő sugallatára mindazt, amit Ő [Nārāyaṇa] már létrehozott — s engem is Ő teremtett.
2.5.18. vers: A Legfelsőbb Úr tiszta lelki forma, amely fölötte áll minden anyagi minőségnek, ám az anyagi világ teremtése, fenntartása és megsemmisítése érdekében külső energiáján keresztül mégis elfogadja a természet jóságnak, szenvedélynek és tudatlanságnak nevezett anyagi kötőerőit.
2.5.19. vers: A természet e három anyagi kötőereje, amelyek további megnyilvánulása az anyag, a tudás és a tettek, az örökké transzcendentális élőlényt az ok és okozat feltételei közé helyezik, és felelőssé teszik cselekedeteiért.
2.5.20. vers: Ó, Brāhmaṇa Nārada! A mindent látó, transzcendentális Urat a természet említett három kötőereje miatt az élőlények anyagi érzékekkel nem foghatják fel. Mindazonáltal Ő az irányítója mindenkinek, engem is beleértve.
2.5.21. vers: Az Úr, minden energia irányítója saját energiájával így megteremti az örök időt, az összes élőlény sorsát és sajátságos természetüket, amiért sor került a teremtésükre, majd újra függetlenül Magába olvasztja őket.
2.5.22. vers: Az első puruṣa-inkarnáció [Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu] megjelenése után létrejön a mahat-tattva, az anyagi teremtés alapja, aztán megnyilvánul az idő, később pedig megjelenik a három kötőerő. A természet a három kötőerő megjelenését jelenti, amelyek cselekedetekké alakulnak.
2.5.23. vers: Amikor a mahat-tattva aktiválódik, létrehozza az anyagi tetteket. Először a jóság és a szenvedély anyagi kötőerői alakulnak át, később pedig — a tudatlanság kötőerejének köszönhetően — az anyag, annak ismerete és az anyagi tudás különféle tevékenységei lépnek működésbe.
2.5.24. vers: Az énközpontú anyagi ego így három aspektusra válik — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerőire —, amelynek három megnyilvánulása van: az erők, amelyek kialakítják az anyagot, az anyagi teremtés ismerete, valamint az intelligencia, amely az anyagi tetteket irányítja. Ó, Nārada, te képes vagy arra, hogy megértsd ezt!
2.5.25. vers: A hamis ego sötétségéből létrejön az öt elemből az első, vagyis az éter. Ennek a finom formája a hang, amely úgy áll kapcsolatban vele, mint a látó azzal, amit lát.
2.5.26-29. vers: Mivel az ég átalakul, létrejön a levegő az érintés minőségével. Ugyanennek a folyamatnak a segítségével a levegőt megtölti a hang, valamint az élet hosszának alapvető tényezői: az érzékfelfogás, a gondolkodóképesség és a testi erő. Amikor a levegő az idő és a természet menetét követve átalakul, létrejön a tűz, amely formát ölt, s rendelkezik a tapintás és a hang érzékelésével. A tűz szintén átalakul, s megnyilvánul a víz, amely ízzel teli. Mint az előző elemek, ez is rendelkezik formával és érintéssel, s hanggal teli. Amikor a víz átalakul, létrejön a föld, amely illatos, és mint a korábbi elemek, minőségileg tartalmazza az ízt, az érintést, a hangot és a formát.
2.5.30. vers: A jóság kötőerejéből létrejön és megnyilvánul az elme, valamint a tíz félisten, akik a test mozgásait irányítják. Az irányok szabályozójaként, a levegő szabályozójaként, a napistenként, Prajāpati Dakṣa apjaként, az Aśvinī-kumārákként, a tűzistenként, a mennyek királyaként, a mennyek imádandó istenségeként, az Ādityák vezetőjeként és Brahmājīként, a Prajāpatiként ismerik e félisteneket. Mindegyikük életre kel.
2.5.31. vers: A szenvedély kötőerejének további átalakulásával létrejönnek az érzékszervek: a fül, a bőr, az orr, a szem, a nyelv, a száj, a kéz, a nemi szervek, a láb és a végbélnyílás, az intelligenciával és az életenergiával együtt.
2.5.32. vers: Ó, Nārada, legkiválóbb transzcendentalista! A test nem ölthet formát mindaddig, amíg e megteremtett alkotórészek, vagyis az elemek, az érzékek, az elme és a természet kötőerői nincsenek együtt jelen.
2.5.33. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája révén minden együtt állt, a teremtés elsődleges és másodlagos okainak hatására létrejött ez az univerzum.
2.5.34. vers: Az univerzumok ezer és ezer korszakon keresztül maradtak a vízben [az Okozati-óceánban], és az élőlények Ura mindegyikükbe behatolva élettel töltötte meg őket.
2.5.35. vers: Az Úr [Mahā Viṣṇu], noha az Okozati-óceánban feküdt, kijött onnan. Hiraṇyagarbhává osztva Magát behatolt minden egyes univerzumba, s felöltötte sok ezer lábbal, karral, szájjal, fejjel és más testrésszel rendelkező virāṭ-rūpáját.
2.5.36. vers: A nagy filozófusok úgy képzelik, hogy az univerzumban a bolygórendszerek az Úr kozmikus teste felső és alsó végtagjainak megnyilvánulásai.
2.5.37. vers: A brāhmaṇák az Úr száját, a kṣatriyák a karját, a vaiśyák a combját képviselik, a śūdrák pedig a lábából születtek.
2.5.38. vers: Az alsó bolygórendszereket, amelyek a Föld sztrátumának határáig terjednek, tartják az Úr lábának. A középső bolygórendszerek a Bhuvarlokától kezdve a köldökében vannak, a felsőbb bolygórendszerek pedig, amelyeken a félistenek és a nagy tudású bölcsek és szentek élnek, a Legfelsőbb Úr mellkasán helyezkednek el.
2.5.39. vers: A mellkastól az Úr kozmikus formájának nyakáig helyezkednek el a Janaloka és a Tapoloka bolygórendszerek, míg Satyaloka, a legfelsőbb bolygórendszer a fején található. A lelki bolygók azonban örökkévalóak.
2.5.40-41. vers: Kedves fiam, Nārada! Halld hát tőlem, hogy a tizennégy bolygórendszer között hét alsóbb bolygórendszer van! Az első, az Atala bolygórendszer a derékon helyezkedik el, a második, Vitala a combon, a harmadik, Sutala a térden, a negyedik, Talātala a lábszáron, az ötödik, Mahātala a bokán, a hatodik, Rasātala a láb felső részén, s a hetedik, Pātāla a talpon. Ekképpen vannak jelen a bolygórendszerek az Úr virāṭ formájában.
2.5.42. vers: Mások a bolygórendszerek egészét három részre osztják, vagyis a lábon elhelyezkedő alsó bolygórendszerekre [fel egészen a Földig], a köldökön elhelyezkedő középső bolygórendszerekre és az Istenség Személyiségének mellkasától a fejéig terjedő felső bolygórendszerekre [Svarlokára].