HU/SB 2.5.15
15. VERS
- nārāyaṇa-parā vedā
- devā nārāyaṇāṅgajāḥ
- nārāyaṇa-parā lokā
- nārāyaṇa-parā makhāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nārāyaṇa—a Legfelsőbb Úr; parāḥ—az ok és a cél; vedāḥ—tudás; devāḥ—a félistenek; nārāyaṇa—a Legfelsőbb Úr; aṅga-jāḥ—segítő kezek; nārāyaṇa—az Istenség Személyisége; parāḥ—a kedvéért; lokāḥ—a bolygók; nārāyaṇa—a Legfelsőbb Úr; parāḥ—hogy örömet okozzon Neki; makhāḥ—minden áldozat.
FORDÍTÁS
A védikus írásokat a Legfelsőbb Úr hozta létre, s céljuk a Legfelsőbb Úr. A félistenek feladata szintén az, hogy testének részeiként szolgálják az Urat. A bolygók is mind az Úr kedvéért vannak, és a különféle áldozatokat is csupán azért mutatják be, hogy Őt elégedetté tegyék.
MAGYARÁZAT
A Vedānta-sūtrák (śāstra-yonitvāt) szerint a Legfelsőbb Úr a szerzője minden kinyilatkoztatott írásnak, amelyek arra szolgálnak, hogy általuk megismerjük a Legfelsőbb Urat. Veda azt a tudást jelenti, amely az Úrhoz vezet. A Védák célja az, hogy a feltételekhez kötött lelkekben felidézzék az elfeledett tudást, s a nārāyaṇa-para bhakták elutasítanak minden olyan irodalmat, amely nem ébreszti fel az Isten-tudatot. Az ilyen félrevezető tudományos könyvek nem tartalmaznak semmiféle tudást, mert nem Nārāyaṇa a céljuk, és így csupán varjak gyülekezőhelyei, akiket a világ eldobott hulladéka érdekel. A tudás (a tudomány vagy a művészet) minden könyvének a Nārāyaṇáról szóló tudáshoz kell vezetnie — másképp el kell utasítani. Ez jelenti a fejlett tudományt. A legfelsőbb imádandó Istenség Nārāyaṇa. Az írások a félistenek imádatát is ajánlják — habár csak Nārāyaṇa imádata után, másodlagosan —, mert a félistenek segítő kezek az univerzum irányításában. Ahogyan a birodalom hivatalnokait is tisztelik amiatt, hogy kapcsolatban állnak a királlyal, a félisteneket is imádják, mert kapcsolatban állnak az Úrral. Ha nincs kapcsolatban az Úr imádatával, a félistenek imádata nem hiteles (avidhi-pūrvakam), ahogy helytelen locsolni a fa leveleit és ágait, ha nem locsoljuk a gyökerét. A félistenek tehát szintén Nārāyaṇától függenek.
A lokák, vagyis a különféle bolygók azért vonzóak, mert olyan életet és élvezetet kínálnak, amely részlegesen a sac-cid-ānanda-vigraha boldogságát képviseli. Mindenki boldogsággal és tudással teli örök életre vágyik. Az anyagi világban a felsőbb bolygókon a boldogsággal és tudással teli örök élet bizonyos szintig megvalósulhat, de miután az ember eljutott oda, vágyakozni kezd, hogy továbblépjen az Istenhez visszavezető úton. Az egyik bolygón talán hosszabb az élet, s ezzel együtt a boldogság és a tudás is nagyobb mértékű lehet, mint egy másikon. Az ember sok ezer, sok százezer évig is élhet a különféle égitesteken, ám örök életet sehol sem talál. Aki azonban eljut a legfelsőbb bolygóra, Brahmā lakhelyére, az vágyhat arra, hogy eljusson a lelki világ bolygóira, ahol az élet örök. A bolygóról bolygóra történő vándorlás végét az Úr legfelsőbb bolygójának (mad-dhāma) elérése jelenti, ahol az élet örök, gyönyörrel és boldogsággal teli. Minden áldozatot csupán azért kell bemutatni, hogy elégedetté tegyük az Úr Nārāyaṇát, hogy elérhessük Őt. A Kali-korban javasolt legjobb áldozat a saṅkīrtana-yajña, egy nārāyaṇa-para bhakta odaadó szolgálatának alapköve.