HU/SB 2.5.6


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

nāhaṁ veda paraṁ hy asmin
nāparaṁ na samaṁ vibho
nāma-rūpa-guṇair bhāvyaṁ
sad-asat kiñcid anyataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; aham—én; veda—tudok; param—felsőbbrendű; hi—mert; asmin—ebben a világban; na—sem; aparam—alsóbbrendű; na—sem; samam—egyenlő; vibho—ó, hatalmas; nāma—név; rūpa—jellemzők; guṇaiḥ—tulajdonságok által; bhāvyam—minden, ami létrejött; sat—örök; asat—ideiglenes; kiñcit—vagy bármi ahhoz hasonló; anyataḥ—bármilyen más forrásból.


FORDÍTÁS

Bármit megértünk egy sajátságos dolog elnevezéséből, jellemzőiből és vonásaiból, legyen az nálunk felsőbbrendű, alsóbbrendű vagy velünk egyenrangú, örök vagy átmeneti dolog, forrása nem más, mint Te, ó, hatalmas!


MAGYARÁZAT

A megnyilvánult világot a legváltozatosabb teremtett lények népesítik be a 8 400 000 fajban. Akadnak közöttük magasabb rendűek, s vannak olyanok, akik a többiekhez képest alacsonyabb szinten állnak. Az emberi társadalomban az emberi lényt felsőbbrendű lénynek tartják, és az emberi lények között szintén többféle típust megtalálunk: jó, rossz vagy a kettő között stb. Ám Nārada Muni minden kétséget kizárva úgy gondolta, hogy egyikük sem származhat más forrástól, mint apjától, Brahmājītól, ezért mindent meg akart tőle tudni róluk.