HU/SB 2.5.7
7. VERS
- sa bhavān acarad ghoraṁ
- yat tapaḥ susamāhitaḥ
- tena khedayase nas tvaṁ
- parā-śaṅkāṁ ca yacchasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; bhavān—jómagad; acarat—végrehajtott; ghoram—szigorú; yat tapaḥ—meditációt; su-samāhitaḥ—tökéletes fegyelemmel; tena—azért; khedayase—fájdalmat okoz; naḥ—magunk; tvam—téged; parā—a végső igazság; śaṅkām—kétségek; ca—és; yacchasi—lehetőséget ad nekünk.
FORDÍTÁS
Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.
MAGYARÁZAT
Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követnie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné válhat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon — Magát is beleértve — ahhoz, hogy Istenné váljon. Az ahaṅgrahopāsanā lehet a transzcendentális megvalósítás folyamatainak egyike, de az ahaṅgrahopāsitā sosem lehet Maga Isten. Senki sem válik Istenné a transzcendentális megvalósítás folyamatának végzésével. Nārada Muni Brahmājīra mint a Legfelsőbb Személyre gondolt, de amikor látta, hogy Brahmājī szintén a transzcendentális megvalósítás útját járja, kétségek ébredtek benne. Egyértelmű válaszokat akart tehát kapni kérdéseire.