HU/SB 2.6.22
22. VERS
- yasmād aṇḍaṁ virāḍ jajñe
- bhūtendriya-guṇātmakaḥ
- tad dravyam atyagād viśvaṁ
- gobhiḥ sūrya ivātapan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasmāt—akitől; aṇḍam—az univerzum bolygói; virāṭ—és a gigantikus kozmikus forma; jajñe—megjelent; bhūta—elemek; indriya—érzékek; guṇa-ātmakaḥ—minőségi; tat dravyam—az univerzumok és a kozmikus forma stb.; atyagāt—túlhaladta; viśvam—az összes univerzumot; gobhiḥ—a sugarai által; sūryaḥ—a nap; iva—mint; ātapan—szétszórja sugarait és hevét.
FORDÍTÁS
Ettől az Istenség Személyiségétől erednek az univerzumok és a kozmikus forma az összes anyagi elemmel, tulajdonsággal és érzékkel együtt. Ő azonban távol marad ezen anyagi megnyilvánulásoktól, akár a nap, mely szintén független sugaraitól és hevétől.
MAGYARÁZAT
Az előző vers kimondta, hogy a legfelsőbb igazság puruṣa vagy puruṣottama, a Legfelsőbb Személy. Az Abszolút Személy — különféle energiái révén — īśvara, a legfelsőbb irányító. Anyagi energiájának ekapād-vibhūti megnyilvánulása olyan, mint számtalan szolgálójának egyike, akihez az Úr nem nagyon vonzódik, ahogyan azt a Gītā szavai is jelzik (BG 7.4: bhinnā prakṛtiḥ). A tripād-vibhūti birodalma azonban energiájának tiszta lelki megnyilvánulása lévén — mondhatjuk így — vonzóbb Számára. Az Úr tehát az anyagi energia megtermékenyítésével létrehozza az anyagi megnyilvánulásokat, s aztán a megnyilvánuláson belül kiterjeszti Magát a viśva-rūpa gigantikus formájaként. A viśva-rūpa, amelyet az Úr megmutatott Arjunának, nem az eredeti formája: eredeti formája Puruṣottama transzcendentális formája, vagyis Kṛṣṇa Maga. Ez a vers szemléletesen elmagyarázza, hogyan terjeszti ki Magát, mint a nap. A nap rettentő sugarai és heve révén szétárad, mégis távol marad a sugaraktól és a hőtől. Az imperszonalisták az Úr sugaraira anélkül tekintenek, hogy ismernék az Úr valóságos, transzcendentális, örök formáját, Kṛṣṇát. Kṛṣṇa tehát legfelsőbb, kétkarú, fuvolát tartó, személyes formájában megzavarja az imperszonalistákat, akik csak az Úr gigantikus viśva-rūpáját tudják befogadni. Tudniuk kell, hogy a nap sugarai másodlagosak magához a naphoz viszonyítva, s ehhez hasonlóan az Úr személytelen, gigantikus formája is másodlagos a Puruṣottama személyes formájával szemben. A Brahma-saṁhitā (5.37.) a következőképpen erősíti meg ezt az állítást:
- ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis
- tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ
- goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Govinda, aki saját testének sugarai révén élettel tölti meg mindenki érzékeit, transzcendentális hajlékán lakik, melyet Golokának hívnak. Ugyanakkor azonban jelen van teremtésének minden szögletében boldogsággal teli lelki sugarainak kiterjedése által, amely épp olyan hatalommal bír, mint személyes gyönyörenergiája.” Az Úr tehát felfoghatatlan energiái révén egyidejűleg személyes és személytelen, azaz egyetlen, teljes egységet nyilvánítva ki az anyagi és a lelki megnyilvánulások különbözőségében. Független mindentől, s mégsem különbözik Tőle semmi.