HU/SB 2.6.40-41
40-41. VERSEK
- viśuddhaṁ kevalaṁ jñānaṁ
- pratyak samyag avasthitam
- satyaṁ pūrṇam anādy-antaṁ
- nirguṇaṁ nityam advayam
- ṛṣe vidanti munayaḥ
- praśāntātmendriyāśayāḥ
- yadā tad evāsat-tarkais
- tirodhīyeta viplutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viśuddham—minden anyagi színezet nélkül; kevalam—tiszta és tökéletes; jñānam—tudás; pratyak—mindent átható; samyak—teljességben; avasthitam—elhelyezkedik; satyam—igazság; pūrṇam—abszolút; anādi—kezdet nélküli; antam—és így vég nélküli is; nirguṇam—az anyagi kötőerőktől mentesen; nityam—örök; advayam—vetélytárs nélkül; ṛṣe—ó, Nārada, ó, nagy bölcs; vidanti—csak akkor érthetik meg; munayaḥ—a nagy gondolkodók; praśānta—megbékélt; ātma—önvaló; indriya—érzékek; āśayāḥ—menedéket talált; yadā—amíg; tat—az; eva—minden bizonnyal; asat—tarthatatlan; tarkaiḥ—érvek; tiraḥ-dhīyeta—eltűnik; viplutam—eltorzított.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége tiszta, mert mentes minden anyagi szennyeződéstől. Ő az Abszolút Igazság, valamint a teljes és tökéletes tudás megtestesülése. Mindent átható, kezdet és vég nélküli, és nincs senki, aki a nyomába érhetne. Ó, Nārada! Ó, nagy bölcs! A kiváló gondolkodók akkor ismerhetik meg Őt, amikor teljesen megszabadultak minden anyagi vágytól, s menedékre találtak az érzékek zavartalan állapotánál. Másképp ingatag érveink hatására minden eltorzul, s az Úr eltűnik szemünk elől.
MAGYARÁZAT
Ez a vers leírja, hogy az Úr távol marad az ideiglenes anyagi teremtésben végrehajtott transzcendentális tetteitől. A māyāvāda filozófia úgy próbálja meghatározni az Urat, mint akit beszennyez az anyagi test, amikor inkarnációiként jelenik meg. Ez a vers azonban cáfolja ezt, s elmagyarázza, hogy az Úr minden körülmények között tiszta. A māyāvāda filozófia úgy véli, hogy a szellemi lélek akkor kapja a jīva elnevezést, amikor tudatlanság fedi be, ám amikor mentes e tudatlanságtól, akkor az Abszolút Igazság személytelen létébe olvad. E versben azonban azt olvashatjuk, hogy az Úr örökké a teljes és tökéletes tudás szimbóluma. Ez az Ő különlegessége: örökké mentes minden anyagi szennyeződéstől. Ez az, ami megkülönbözteti az Urat az közönséges élőlényektől, akik könnyen a tudatlanság hatása alá kerülnek, s így anyagi megjelölésre tesznek szert. A Védák azt mondják, hogy az Úr vijñānam ānandam: boldogsággal és tudással teli. A feltételekhez kötött lelkeket sohasem lehet Hozzá hasonlítani, mert minden egyéni lélek nagyon könnyen beszennyeződik. A felszabadulás után az egyéni élőlény ugyanolyan létre tehet szert, mint az Úr, ám a miatt a tulajdonsága miatt, hogy beszennyeződhet — ami sohasem történhet meg az Úrral —, mindig különbözni fog az Úrtól. A Védák kijelentik: śuddham apāpa-viddham — az egyéni ātmāt beszennyezi a bűn, ám az Urat sohasem éri efféle szennyeződés. Hatalmas naphoz hasonlítják Őt — s a nap, mert olyan hatalmas, soha, semmivel nem szennyeződik be. Ellenkezőleg: sugarai sterilizálnak mindent, ami fertőzött. Éppen így az Urat sem szennyezik bűnök, hanem a bűnös élőlények tisztulnak meg, ha kapcsolatba kerülnek Vele. Ez azt jelenti, hogy az Úr, akárcsak a nap, szintén mindent átható. Ez a vers éppen ezért a pratyak szót használja. Nincs olyan dolog, ami ne tartozna bele az Úr energiái kiterjedéseinek létébe. Az Úr mindenben benne van, s mindent befed, anélkül hogy az egyéni lelkek cselekedetei megzavarnák. Éppen ezért Ő végtelen, míg az élőlények parányiak.
A Védákban az áll, hogy csak az Úr létezik egyedül, s minden más dolog léte Tőle függ. Ő a forrása mindenki életerejének, és Ő minden más kategorikus igazság fölött a Legfelsőbb Igazság. Tőle származik minden fenség, ezért senki sem lehet egyenlő Vele fenségét tekintve. Minden fenséggel teljességében rendelkezik: vagyonnal, hírnévvel, erővel, szépséggel, tudással és lemondással, éppen ezért kétségtelenül Ő a Legfelsőbb Személy. S mivel személy, számtalan személyes tulajdonsága van, noha az anyagi kötőerők fölött áll. Korábban már megvitattuk ezt az állítást: itthaṁ-bhūta-guṇo hariḥ (SB 1.7.10). Az Úr transzcendentális cselekedetei olyan vonzóak, hogy még a felszabadult lelkek (ātmārāmák) is vonzódnak hozzájuk. Bár rendelkezik minden személyes tulajdonsággal, mégis mindenható, és személyesen semmit nem kell tennie, mert mindenható energiáin keresztül hajt végre mindent. Ezt erősítik meg a védikus mantrák: parāsya śaktir vividhaiva śrūyate svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca. Ez sajátságos lelki formájára utal, amelyet anyagi érzékekkel sohasem lehet felfogni. Csak akkor lehet látni, amikor az érzékek az odaadó szolgálat révén megtisztultak (yam evaiṣa vṛṇute tena labhyaḥ). Így aztán az Úr és az élőlények között sok szempontból alapvető különbség van. Senkit sem lehet az Úrhoz hasonlítani, jelentik ki a Védák (ekam evādvitīyaṁ brahma, dvaitād vai bhayaṁ bhavati). Az Úrnak nincs vetélytársa, nem kell félnie egyetlen más lénytől sem, és senki nem lehet Vele egyenlő. Tőle származik minden más lény, ám alapvető különbség van közte és a többi lény között. Máskülönben mi értelme lenne az előző versben tett kijelentésnek, miszerint senki sem ismerheti Őt száz százalékosan, eredeti formájában (na yaṁ vidanti tattvena)? Ez a vers szintén arról beszél, hogy senki sem értheti meg teljességgel Őt, ám megemlíti azokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy bizonyos fokig megismerhessük. Csak a praśānták, tiszta bhaktái ismerhetik Őt jobban. Ennek az az oka, hogy a bhaktáknak nincs más követelésük az életükben, mint hogy az Úr engedelmes szolgái lehessenek, míg mások — az empirikus filozófia követői, a misztikus yogīk vagy a gyümölcsöző tetteket végzők — alapjában vébe mind vágynak valamire, s így nem lehetnek békések. A gyümölcsöző munkát végző a tetteiért vár jutalmat, a misztikus különleges képességekre vágyik az életben, az empirikus filozófia híve az Úr létébe akar olvadni. Amíg az ember valamilyen formában érzékkielégítésre vágyik, addig nincs esélye a megbékélésre, ellenkezőleg: a szükségtelen, unalmas és spekulatív viták rossz utat mutatnak, és így az Úr még távolabb kerül a megértésünktől. Az unalmas spekulációk kedvelői azonban — mivel követik a lemondás és vezeklés szabályait — valamilyen szinten megismerhetik az Úr személytelen aspektusát, ám arra, hogy végső formáját, Govindát megismerjék, nincs esélyük, mert csak az amalātmanák, akik teljesen mentesek minden bűntől, tudják elfogadni az Úr tiszta odaadó szolgálatát, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is megerősíti (BG 7.28):
- yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
- janānāṁ puṇya-karmaṇām
- te dvandva-moha-nirmuktā
- bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ