HU/SB 2.6.39
39. VERS
- sa eṣa ādyaḥ puruṣaḥ
- kalpe kalpe sṛjaty ajaḥ
- ātmātmany ātmanātmānaṁ
- sa saṁyacchati pāti ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; eṣaḥ—Maga; ādyaḥ—az eredeti Istenség Személyisége; puruṣaḥ—a Mahā-Viṣṇu inkarnáció, aki Govindának, az Úr Kṛṣṇának a teljes része; kalpe kalpe—minden egyes korszakban; sṛjati—teremt; ajaḥ—a megszületetlen; ātmā—önvaló; ātmani—az önvalón; ātmanā—saját Maga; ātmānam—az önvaló; saḥ—Ő; saṁyacchati—elmerül; pāti—fenntart; ca—is.
FORDÍTÁS
E legfelsőbb, eredeti Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelenik teljes része, Mahā-Viṣṇu, az első inkarnáció formájában, s megteremti ezt a megnyilvánult világmindenséget, noha Ő Maga születetlen. A teremtés Benne megy végbe, s az anyagi szubsztancia és az anyagi megnyilvánulások mind Ő Maga. Ő tartja fent ezeket egy bizonyos ideig, majd újra elmeríti őket Magában.
MAGYARÁZAT
A teremtés nem különbözik az Úrtól, Ő még sincs a teremtésben. Ezt a következőképpen magyarázza el a Bhagavad-gītā (BG 9.4):
- mayā tatam idaṁ sarvaṁ
- jagad avyakta-mūrtinā
- mat-sthāni sarva-bhūtāni
- na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ
Az Abszolút Igazság személytelen felfogása szintén az Úr egy formája, amelyet avyakta-mūrtinak hívnak. Mūrti „formát” jelent, de mivel személytelen aspektusát korlátolt érzékeinkkel nem foghatjuk fel, Ő az avyakta-mūrti forma. Az Úrnak ebben a megérthetetlen formájában nyugszik az egész teremtés, más szóval az egész teremtés Maga az Úr. A teremtés nem különbözik Tőle, ám ezzel egy időben Ő, mint az eredeti Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa távol marad a teremtett megnyilvánulástól. A személytelen filozófiát vallók az Úr személytelen formáját, aspektusát hangsúlyozzák, s nem hisznek az Úr eredeti személyiségében. A vaiṣṇavák azonban elfogadják az Úr eredeti formáját, akinek személytelen megnyilvánulása pusztán egyike aspektusainak. Az Úr személytelen és személyes felfogása egyidejűleg létezik. Ezt a tényt érthetően alátámasztja mind a Bhagavad-gītā, mind a Śrīmad-Bhāgavatam, valamint más védikus írások is. Azt, ami az emberi intelligencia számára felfoghatatlan, egyszerűen csak el kell fogadni az írások hitelességének alapján. Igazán megérteni csak az Úrnak végzett odaadó szolgálatban tett fejlődés hatására lehet, nem pedig elmebeli spekulációval vagy induktív logikával. Az imperszonalisták többé-kevésbé az induktív logikára támaszkodnak, ezért örök sötétségben maradnak az eredeti Istenség Személyiségével, Śrī Kṛṣṇával kapcsolatban. Felfogásuk Kṛṣṇáról nem világos, noha a védikus írások mindent érthetően leírnak. A szegényes tudás nem segít az Úr eredeti, személyes formáját megérteni, amikor jelen van mindenben. Ez a hiányosság leginkább annak az anyagi felfogásnak köszönhető, mely szerint egy szubsztancia nem létezhet többé eredeti formájában, ha számtalan részre oszlik.
Az eredeti Istenség Személyisége (ādyaḥ), Govinda kiterjeszti Magát Mahā-Viṣṇu inkarnációként, s megpihen az Okozati-óceánban, amelyet Ő Maga hoz létre. A Brahma-saṁhitā (5.47) a következőképpen erősíti ezt meg:
- yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-
- nidrām ananta-jagad-aṇḍa-saroma-kūpaḥ
- ādhāra-śaktim avalambya parāṁ sva-mūrtiṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Az eredeti Urat, Govindát imádom, aki az Okozati-óceánon fekszik teljes értékű kiterjedéseként, mint Mahā-Viṣṇu, akinek transzcendentális teste pórusain át árad ki az összes univerzum, s aki az örökkévalóság misztikus álmát alussza” — mondja Brahmājī a Brahma-saṁhitāban.
Ez a Mahā-Viṣṇu az első inkarnáció a teremtésben, s Tőle származik az összes univerzum és minden anyagi megnyilvánulás, sorra egymás után. Az Okozati-óceánt az Úr hozza létre mahat-tattvaként, amely egy felhő a lelki égen, s ez csak egy része különféle megnyilvánulásainak. A lelki ég nem más, mint személyes sugarainak kiterjedése, s Ő Maga a mahat-tattva felhő is. Leheveredik, s lélegzésével létrehozza az univerzumokat, majd azáltal, hogy Garbhodakaśāyī Viṣṇuként minden univerzumba behatol, megteremti Brahmāt, Śivát és a többi félistent, hogy fenntartsák az univerzumot, majd újra elmerít mindent személyében, ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 9.7) írja:
- sarva-bhūtāni kaunteya
- prakṛtiṁ yānti māmikām
- kalpa-kṣaye punas tāni
- kalpādau visṛjāmy aham
„Ó, Kuntī fia! Amikor egy kalpa, azaz Brahmā élete véget ér, minden teremtett megnyilvánulás energiámba (prakṛti) hatol, s amikor arra vágyom, újra megteremtem őket személyes energiám által.”
A végkövetkeztetés az, hogy mindez nem más, mint az Úr felfoghatatlan személyes energiájának megnyilvánulása, amelyet senki sem ismerhet teljességében. Minderről azonban már többször beszéltünk.