HU/SB 2.7.47
47. VERS
- śaśvat praśāntam abhayaṁ pratibodha-mātraṁ
- śuddhaṁ samaṁ sad-asataḥ paramātma-tattvam
- śabdo na yatra puru-kārakavān kriyārtho
- māyā paraity abhimukhe ca vilajjamānā
- tad vai padaṁ bhagavataḥ paramasya puṁso
- brahmeti yad vidur ajasra-sukhaṁ viśokam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śaśvat—örök; praśāntam—zavartalan; abhayam—félelem nélkül; pratibodha-mātram—az anyagival ellentétes tudat; śuddham—szennyeződés nélküli; samam—megkülönböztetés nélkül; sat-asataḥ—ok és okozat között; paramātma-tattvam—az eredeti ok; śabdaḥ—hang az elmében; na—nem; yatra—ahol van; puru-kārakavān—gyümölcsöző cselekedetekhez vezet; kriyā-arthaḥ—az áldozatért; māyā—illúzió; paraiti—elmenekül; abhimukhe—előtte; ca—is; vilajjamānā—szégyenli; tat—az; vai—bizonyára; padam—a legfelsőbb fok; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; paramasya—a Legfelsőbbnek; puṁsaḥ—a személynek; brahma—az Abszolút; iti—így; yat—ami; viduḥ—úgy ismert; ajasra—korlátlan; sukham—boldogság; viśokam—szomorúság nélkül.
FORDÍTÁS
Az, amit Abszolút Brahmanként ismernek, határtalan boldogsággal teli, s nem vetődik rá a szomorúság árnyéka. Kétségtelenül Ő a legfelsőbb élvező, az Istenség Személyisége legmagasabb rendű aspektusa. Örökké békés és félelem nélküli, s Ő a tökéletes tudat, amely teljesen eltér az anyagitól. Minden szennyeződéstől mentes, fölötte áll minden anyagi kettősségnek, s Ő minden ok és okozat elsődleges oka. Nincs Benne áldozat, mely gyümölcsöző tettekhez vezetne, s Ő az, aki előtt szégyenkezik az illuzórikus energia.
MAGYARÁZAT
A legfelsőbb élvező, az Istenség Személyisége a Legfelsőbb Brahman, azaz a summum bonum, mert Ő minden ok legfelsőbb oka. A személytelen Brahman felismerése jelenti az első lépést, mert a személytelen Brahman felfogása különbözik az anyagi létezés illuzórikus felfogásától. Más szóval a személytelen Brahman az Abszolútnak egy olyan aspektusa, amely különbözik az anyagi világ sokféleségtől, mint ahogyan a fény a sötétség ellentéte. Ám a fény változatosságot rejt, amelyet csak azok láthatnak, akik jobban megismerték a fény természetét, s ehhez hasonlóan a Brahman-megvalósítás legmagasabb szintje a Brahman-sugárzás forrásának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felismerése, aki a summum bonum, minden dolog eredeti forrása. Ezért az Istenség Személyiségének megvalósításába beletartozik a személytelen Brahman megvalósítása, akit először mint olyat ismernek fel, aki teljes ellentéte az anyagi szennyeződésnek. Az Istenség Személyiségének felismerése tehát a Brahman-megvalósítás harmadik lépése. Ahogyan az Első Énekben olvashattuk, az embernek az Abszolút három aspektusát — Brahmant, Paramātmát és Bhagavānt — egyaránt meg kell értenie.
A pratibodha-mātram az anyagi létfelfogás szöges ellentéte. Az anyagi világ anyagi gyötrelmekkel teli, így a Brahman-megvalósítás első fokán az ember ezt az anyagi mámort tagadja meg, s tapasztalatot szerez az öröklétről, amely mentes a születés, a halál, a betegség és az öregkor fájdalmaitól. Mindez a személytelen Brahman megvalósításához vezet.
A Legfelsőbb Úr minden dolog Legfelsőbb Lelke, és ezért Isten megértésének legfelsőbb szintjén az emberben felébred az Isten iránti szeretet. A szeretet kialakulásának oka a lélek és lélek közötti kapcsolat. Az apa szereti fiát, mert közeli kapcsolat van közöttük. Az ilyen szeretet azonban az anyagi világban mindig szennyeződéssel teli. Amikor az ember az Istenség Személyiségével találkozik, a szeretet a legteljesebb mértékben megnyilvánul, mert az Úr és a lélek kapcsolata az igaz szeretet. Az Úr iránti szeretetünket az anyagi testünkben vagy az elménkben bekövetkező változás nem befolyásolja. Az Úr a teljes, látható, szennyeződés nélküli középpont, melyre minden élőlény szeretete irányul, mert Ő a Felsőlélek — Paramātmā — mindenki szívében. Az Úr iránti tökéletes és teljes szeretet akkor ébred fel az élőlényben, amikor eljut a felszabadult szintre.
Az örök boldogság folyama határtalanul hömpölyög, s nem kell attól tartanunk, hogy egyszer csak kiapad, mint ahogyan azt itt az anyagi világban tapasztaljuk a szeretettel kapcsolatban. Kapcsolatunk az Úrral sohasem szakad meg, ezért nem okoz szomorúságot és félelmet. E boldogság leírására nincsen szó, s nincs olyan gyümölcsöző cselekedet vagy áldozat, amely ilyen boldogságot eredményezne. Ám azt is tudnunk kell, hogy a versben említett töretlen boldogság, melyet a Legfelsőbb Személy, az Istenség Személyisége iránt érzünk, fölötte áll az Upaniṣadok személytelen felfogásának. Az Upaniṣadok többé-kevésbé tagadják az anyagi felfogást, de ezzel nem tagadják a Legfelsőbb Úr transzcendentális érzékeinek létét. Ugyanezt erősíti meg e vers, amikor meghatározza az anyagi elemek és a lélek közötti különbséget. Az Úr érzékei mind transzcendentálisak, s mentesek az anyagi azonosítás minden szennyeződésétől. A felszabadult lelkek szintén rendelkeznek érzékekkel, másképp nem beszélhetnénk kölcsönös, zavartalan lelki boldogságról és ösztönös, töretlen örömről, amely kapcsolatukat jellemzi. Az Úr és a bhakták érzékei egyaránt mentesek az anyagi szennyeződéstől, hiszen mindannyian fölötte állnak az anyagi ok és okozat hatásának, ahogyan ezt ez a vers is megerősíti (sad-asataḥ param). Az anyagi, illuzórikus energia rájuk nem hat, mert szégyelli magát az Úr és az Ő transzcendentális bhaktái előtt. Az anyagi világban az érzékek tevékenysége nem mentes a fájdalomtól, ám e śloka egyértelműen kijelenti, hogy az Úr és bhaktái esetében ez másképp van. Az anyagi és a lelki érzékek között éles különbség van, s ezt úgy kell megértenünk, hogy az anyagi felfogás hatására ne vonjuk kétségbe a lelki érzékek létét.
Az anyagi világban az érzékeket a tudatlanság hatja át, s a hiteles szaktekintélyek azt javasolják, tisztítsuk meg azokat az anyagi felfogástól. Az anyagi világban az élőlények csak saját boldogságuk érdekében használják érzékeiket, ellenben a lelki világban az érzékek a Legfelsőbb Úr elégedettségét szolgálják, amelyre eredetileg teremtve lettek. Az érzékek e tevékenysége természetes tevékenység, s ezért a lelki világban az érzékkielégítést nem zavarja az anyagi szennyeződés, mert az érzékek lelkiek, s így tökéletesen tiszták. Ezen a szinten — transzcendentális kapcsolatuk révén — mindenki egyformán tapasztalja az érzékek elégedettségét. Mivel az ilyen tevékenységből származó boldogság határtalan és egyre fokozódik, nem fordul elő, hogy valaki az anyagi érzékkielégítésért tegyen erőfeszítést. E transzcendentális boldogságot brahma-saukhyamnak nevezik, s az Ötödik Énekben érthető leírást találunk róla.