HU/SB 2.9.19
19. VERS
- taṁ prīyamāṇaṁ samupasthitaṁ kaviṁ
- prajā-visarge nija-śāsanārhaṇam
- babhāṣa īṣat-smita-śociṣā girā
- priyaḥ priyaṁ prīta-manāḥ kare spṛśan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az Úr Brahmānak; prīyamāṇam—méltó arra, hogy kedvesnek tekintsék; samupasthitam—jelen van előtte; kavim—a nagy tudóst; prajā—élőlények; visarge—a teremtéssel kapcsolatban; nija—Sajátja; śāsana—irányítás; arhaṇam—épp megfelelő; babhāṣe—megszólította; īṣat—szelíd; smita—mosoly; śociṣā—felvilágosító; girā—szavak; priyaḥ—a szeretett; priyam—a szeretett társ; prīta-manāḥ—nagyon elégedetten; kare—kezével; spṛśan—ráz.
FORDÍTÁS
Amikor meglátta Brahmāt Maga előtt, az Úr úgy vélte, alkalmas arra, hogy élőlényeket teremtsen, akik úgy cselekszenek, ahogyan Ő akarja. Elégedetten kezet rázott vele, és szelíden mosolyogva így szólt hozzá:
MAGYARÁZAT
Az anyagi teremtés nem a vak véletlen műve. Az örökké feltételekhez kötött — nitya-baddha — élőlények az anyagi világban kapnak lehetőséget arra, hogy az Úr képviselőjének (például Brahmānak) az irányításával felszabadulhassanak. Az Úr a védikus tudományra oktatta Brahmāt, hogy az megtaníthassa rá a feltételekhez kötött lelkeket. A feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek a kapcsolatról, amely az Úrhoz fűzi őket, s így szükség volt rá, hogy az Úr megteremtse az anyagi világot és elterjessze a védikus tudást. Az Úr Brahmā nagy felelősséget vállal magára a feltételekhez kötött lelkek felszabadításában, ezért nagyon kedves az Úrnak.
Brahmā tökéletesen végzi feladatát, nemcsak azért, mert megteremti az élőlényeket, hanem mert szerte a világba elküldi képviselőit, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Képviselői alkotják a Brahma-sampradāyát, s mindazok, akik e sampradāya tagjai, mind a mai napig egyedül azzal törődnek, hogyan hívhatnák haza az elesett lelkeket, vissza Istenhez. Az Úr nagyon szeretné újra Maga mellett látni az élőlényeket, szerves részeit — ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Nem lehet senki sem kedvesebb az Úrnak, mint az, aki azt a feladatot vállalja magára, hogy visszaviszi Istenhez a bűnös lelkeket (BG 18.68-69).
Sokan vannak, akik hűtlenül elhagyják a Brahma-sampradāyát, s egyetlen dolguknak azt tekintik, hogy még inkább elfeledtessék az emberekkel az Urat, s így mind mélyebbre és mélyebbre taszítsák őket az anyagi létezésbe. Az ilyen emberek sohasem lehetnek kedvesek az Úrnak. Az Úr az anyagi világ legsötétebb régióiba küldi őket, ahol ezek az irigy démonok sohasem ismerhetik meg Őt, a Legfelsőbb Urat.
Aki azonban a Brahma-sampradāyát követve az Úr misszióját hirdeti, mindig nagyon kedves Neki. Mindig elégedett az igazi bhakti kultúráját prédikáló bhaktával, olyannyira, hogy örömében kezet is ráz vele.