HU/SB 2.9.18
18. VERS
- tad-darśanāhlāda-pariplutāntaro
- hṛṣyat-tanuḥ prema-bharāśru-locanaḥ
- nanāma pādāmbujam asya viśva-sṛg
- yat pāramahaṁsyena pathādhigamyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az Úr látványa; darśana—jelenlétében; āhlāda—öröm; paripluta—eláraszt; antaraḥ—a szívben; hṛṣyat—teljes eksztázisban; tanuḥ—test; prema-bhara—teljes transzcendentális szeretetben; aśru—könnyek; locanaḥ—a szemekben; nanāma—leborult; pāda-ambujam—a lótuszlábai elé; asya—az Úrnak; viśva-sṛk—az univerzum teremtője; yat—amely; pāramahaṁsyena—a nagy felszabadult lélek által; pathā—az út; adhigamyate—követi.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā szívét boldogság töltötte el, amikor teljes pompájában megpillantotta az Istenség Személyiségét. Transzcendentális szeretete és eksztázisa miatt szemét elárasztották a könnyek, s leborult az Úr előtt. Ez az az út, amelyet egy tökéletességet elért élőlény [paramahaṁsa] követ.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam elején arról olvashatunk, hogy ez a nagyszerű írás a paramahaṁsáknak szól. Paramo nirmatsarāṇāṁ satām (SB 1.1.2): a Śrīmad-Bhāgavatam azoknak szól, akik teljesen megszabadultak a rosszindulattól. A feltételekhez kötött élet során e rosszindulat azzal kezdődik, hogy az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségével szemben rosszindulatú. Az Istenség Személyiségének létét szilárd tényként erősíti meg minden kinyilatkoztatott szentírás. A Bhagavad-gītā főleg a Legfelsőbb Úr személyes aspektusát emeli ki, olyannyira, hogy e csodálatos könyv utolsó része nyomatékosan azt hangsúlyozza, hogy az embernek meg kell hódolnia az Istenség Személyisége előtt, ha meg akar szabadulni az élet gyötrelmeitől. Sajnos azonban azok az emberek, akik mögött istentagadó múlt áll, nem hisznek az Istenség Személyiségében, és saját magukat kiáltják ki Istennek, holott nem rendelkeznek Isten tulajdonságaival. Ez a rosszindulatú természet a feltételekhez kötött lélekben egészen addig a szintig megfigyelhető, amikor eggyé akar válni az Úrral. Ebből következően még az empirikus filozófusok legnagyobbjai — akik azon elmélkednek, hogyan válhatnának eggyé a Legfelsőbb Úrral — sem lehetnek paramahaṁsák, mert elméjük rosszindulattal teli. A paramahaṁsa szintet csak azok érhetik el, akik rendíthetetlenül gyakorolják a bhakti-yogát. A bhakti-yoga akkor kezdődik, amikor valakiben szilárddá válik az a meggyőződés, hogy ha transzcendentális szeretettel, odaadóan szolgálja az Urat, eljuthat az élet legtökéletesebb szintjére. Brahmājī hitt a bhakti-yoga művészetében. Hitt az Úr utasításában, hogy végezzen tapát, s feladatát, a szigorú vezeklést végre is hajtotta. Ennek eredményeképpen elérte a legnagyobb sikert: saját szemével pillanthatta meg a Vaikuṇṭhalokákat és az Urat. A Legfelsőbb Úr hajlékára senki sem juthat el mechanikus úton, az elme vagy egy gép segítségével. Csakis a bhakti-yoga járhat sikerrel, hiszen az Urat csak a bhakti-yoga folyamatával lehet megismerni. Az Úr Brahmā valójában a lótuszon ülve gyakorolta a bhakti-yogát nagy eltökéltséggel, s onnan láthatta meg a Vaikuṇṭhalokák teljes változatosságát és Magát az Urat, társai körében.
Az Úr Brahmā nyomdokait követve bárki, még manapság is szert tehet erre a tökéletességre, ha a paramahaṁsák útjára lép, ahogyan azt e vers javasolja. Az Úr Caitanya szintén jóváhagyta az önmegvalósításnak ezt a folyamatát az emberek számára ebben a korban. Az embernek először is teljes meggyőződéssel hinnie kell az Istenség Személyiségében, Śrī Kṛṣṇában, és anélkül, hogy filozófiai elmélkedéssel próbálná megismerni Őt, inkább arra kell vágynia, hogy halljon Róla a Śrīmad Bhagavad-gītāból, majd később a Śrīmad-Bhāgavatamból, egy élő Bhāgavatam ajkairól, s nem egy hivatásos felolvasótól, egy karmītól, egy jñānītól vagy egy yogītól. Ez a titka e tudomány elsajátításának. Az embernek nem feltétlenül kell az élet lemondott rendjébe lépnie, ám éljen bármelyik rendben, minden körülmények között az Úr igaz bhaktájának társaságát kell keresnie, s hittel és meggyőződéssel kell hallgatnia, amint az Úr transzcendentális üzenetéről beszél. Ez a paramahaṁsák útja, amelyet a vers javasol. Az Úr számtalan szent neve közül az egyik ajita, ami azt jelenti, hogy Ő az, akit soha, senki sem tud legyőzni. Ám az Úr Brahmā, a nagy lelki tanítómester megvalósította és megmutatta nekünk, hogy a paramahaṁsa utat követve az Úr legyőzhető. Az Úr Brahmā a következő szavakkal ajánlotta e paramahaṁsa-panthāḥ-t:
- jñāne prayāsam udapāsya namanta eva
- jīvanti sanmukharitāṁ bhavadīya vārtām
- sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhir
- ye prāyaśo ’jita jito ’py asi tais trilokyām
„Ó, Uram, Kṛṣṇa! Az a bhakta, aki elkerüli az empirikus filozófiai elmélkedések útját, amelynek célja a Legfelsőbb létébe merülés, aki örökké a Te dicsőségedről és tetteidről beszélő igaz sādhut, szentet hallgatja, s aki becsülettel elvégzi kötelességét a társadalomban, az elnyerheti támogatásodat és kegyedet annak ellenére, hogy ajita, azaz legyőzhetetlen vagy.” (SB 10.14.3) Ez a paramahaṁsák útja, amelyet az Úr Brahmā követett, s amelyet később maga is javasolt az élet tökéletességének elérése érdekében.