HU/SB 3.10.26
26. VERS
- arvāk-srotas tu navamaḥ
- kṣattar eka-vidho nṛṇām
- rajo ’dhikāḥ karma-parā
- duḥkhe ca sukha-māninaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arvāk–lefelé; srotaḥ–az étel útja; tu–de; navamaḥ–a kilencedik; kṣattaḥ–ó, Vidura; eka-vidhaḥ–egy faj; nṛṇām–az emberi lényeknek; rajaḥ–a szenvedély kötőereje; adhikāḥ–nagyon uralkodó; karma-parāḥ–a tettek érdeklik; duḥkhe–szenvedésben; ca–de; sukha–boldogság; māninaḥ–gondol.
FORDÍTÁS
A körforgásban a kilencedik azoknak az embereknek a megteremtése, akik csak egy fajt alkotnak, s akik táplálékukat a hasukban tartják. Az emberi fajban a szenvedély kötőereje az uralkodó. Az emberek mindig nagyon elfoglaltak a szenvedéssel teli életben, de minden tekintetben boldognak tartják magukat.
MAGYARÁZAT
Az emberi lény szenvedélyesebb az állatoknál, és így szexuális élete rendszertelenebb. Az állatoknál megvan a párzás adott ideje, de az emberi lényeknél nincsen meghatározott idő ehhez. Az emberi lény magasabb rendű, fejlettebb tudatszintet kapott, hogy megszabaduljon az anyagi szenvedésekkel teli léttől, de tudatlansága miatt azt gondolja, hogy magasabb rendű tudatát az élet anyagi örömeinek növelése érdekében kapta. Intelligenciáját így rosszul alkalmazza, s a lelki megvalósítás helyett arra fordítja, hogy állati hajlamainak éljen, az evésnek, az alvásnak, a védekezésnek és a párzásnak. Az anyagi kényelem fokozása során az emberi lény, egy még több szenvedéssel járó helyzetbe kerül, de mivel az anyagi energia illúzióban tartja, mindig boldognak képzeli magát, még a legnagyobb gyötrelmek közepette is. A szenvedéssel teli emberi élet különbözik a természetes, kényelmes élettől, amelyben még az állatoknak is részük van.