HU/SB 3.11.42
42. VERS
- tad āhur akṣaraṁ brahma
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
- viṣṇor dhāma paraṁ sākṣāt
- puruṣasya mahātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat–azt; āhuḥ–mondják; akṣaram–tévedhetetlen; brahma–a legfelsőbb; sarva-kāraṇa–minden ok; kāraṇam–a legfelsőbb ok; viṣṇoḥ dhāma–Viṣṇu lelki hajléka; param–a Legfelsőbb; sākṣāt–kétségtelenül; puruṣasya–a puruṣa-inkarnációnak; mahāt-manaḥ–Mahā-Viṣṇunak.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát tartják tehát minden ok eredeti okának. Viṣṇu lelki birodalma minden kétséget kizárva örök, s ez Mahā-Viṣṇunak, minden megnyilvánulás eredetének a hajléka is.
MAGYARÁZAT
Az Úr Mahā-Viṣṇu, aki yoga-nidrāban pihen az Okozati-óceánon, s lélegzetvételével megszámlálhatatlan univerzumot hoz létre, csupán egy időre jelenik meg a mahat-tattvában, hogy átmenetileg létrehozza az anyagi világot. Ő az Úr Śrī Kṛṣṇa teljes része, és így annak ellenére, hogy nem különbözik az Úr Kṛṣṇától, formális, inkarnációként való megjelenése az anyagi világban ideiglenes. Az Istenség Személyiségének eredeti formája a svarūpa, vagyis a valódi forma, s örökké a Vaikuṇṭha-világban (Viṣṇulokán) lakik. A versben a mahātmanaḥ szó Mahā-Viṣṇura utal. Valódi megnyilvánulása az Úr Kṛṣṇa, akit paramának hívnak, ahogyan azt a Brahma-saṁhitā is megerősíti:
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
„A Legfelsőbb Úr nem más, mint Kṛṣṇa, az eredeti Istenség Személyisége, akit Govindának neveznek. Formája örök, gyönyörrel és tudással teli, és Ő minden ok eredeti oka.”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének tizenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az idő számítása az atom alapján”.