HU/SB 3.15.27
27. VERS
- tasminn atītya munayaḥ ṣaḍ asajjamānāḥ
- kakṣāḥ samāna-vayasāv atha saptamāyām
- devāv acakṣata gṛhīta-gadau parārdhya-
- keyūra-kuṇḍala-kirīṭa-viṭaṅka-veṣau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin–azon a Vaikuṇṭhán; atītya–miután átjutott; munayaḥ–a nagy bölcsek; ṣaṭ–hat; asajja mānāḥ–anélkül hogy nagyon vonzódnának; kakṣāḥ–falak; samāna–egyenlő; vayasau–kor; atha–ezek után; saptamāyām–a hetedik kapunál; devau–két Vaikuṇṭha ajtónálló; acakṣata–látott; gṛhīta–vinni; gadau–buzogányok; para-ardhya–legértékesebb; keyūra–karkötők; kuṇḍala–fülbevalók; kirīṭa–sisakok; viṭaṅka–gyönyörű; veṣau–ruhák.
FORDÍTÁS
Keresztülhaladtak Vaikuṇṭha-purī, az Úr hajléka hat kapuján, ám a pompa láttán nem töltötte el őket csodálat. Aztán a hetedik kapunál két ragyogó, hasonló korú lényt pillantottak meg buzogányokkal felfegyverkezve, a legértékesebb ékszerekkel, fülbevalókkal, gyémántokkal, sisakokkal felékesítve és csodálatos ruhákban.
MAGYARÁZAT
A bölcsek olyannyira vágytak arra, hogy megpillantsák az Urat Vaikuṇṭha-purīban, hogy amikor sorra áthaladtak a hat kapun, nem is figyeltek föl transzcendentális szépségükre. A hetedik ajtónál azonban két azonos korú ajtónállót találtak. Hogy a két ajtónálló azonos korú volt, annak az a jelentősége, hogy a Vaikuṇṭha-bolygókon nincs öregség, ezért nem lehet megállapítani, hogy két ember közül ki az idősebb. A Vaikuṇṭha-bolygók lakóit – éppen úgy, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát – śaṅkha, csakra, gadā és padma (kagylókürt, kerék, buzogány és lótusz) ékesíti.