HU/SB 3.16.2
2. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- etau tau pārṣadau mahyaṁ
- jayo vijaya eva ca
- kadarthī-kṛtya māṁ yad vo
- bahv akrātām atikramam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca–az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt; etau–ez a kettő; tau–ők; pārṣadau–őrök; mahyam–Enyém; jayaḥ–Jaya nevű; vijayaḥ–Vijaya nevű; eva–bizonyára; ca–és; kadarthī-kṛtya–semmibe véve; mām–Engem; yat–ami; vaḥ–ellenetek; bahu–nagy; akrātām–elkövetett; atikramam–sértést.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Jaya és Vijaya nevű őreim nagy sértést követtek el ellenetek, mert semmibe vettek Engem.
MAGYARÁZAT
Sértést elkövetni az Úr bhaktájának lábainál súlyos hiba. Még ha az élőlény felemelkedik a Vaikuṇṭhára, akkor is megeshet, a különbség csupán annyi, hogy azt, aki a Vaikuṇṭha bolygón követ el véletlenül egy sértést, az Úr a védelmébe veszi. Rendkívül figyelemre méltó tény ez az Úr és szolgája kapcsolatában, ahogy azt ebben az esetben is láthatjuk Jayával és Vijayával kapcsolatban. A vers az atikramam szót használja, ami arra utal, hogy amikor valaki megsért egy bhaktát, akkor magát a Legfelsőbb Urat hagyja figyelmen kívül.
Az ajtónállók hibáztak, amikor nem engedték meg a bölcseknek, hogy belépjenek Vaikuṇṭhalokára, de mivel az Úr transzcendentális szolgálatát végezték, a fejlett bhakták a legkevésbé sem számítottak arra, hogy így semmibe veszik őket. A bhakták szívét öröm töltötte el, amikor az Úr megjelent. Az Úr megértette, hogy a bajt nem más okozta, mint hogy a bölcsek nem láthatták lótuszlábait. Éppen ezért örömet akart okozni nekik azzal, hogy személyesen megjelent. Az Úr olyan kegyes, hogy még ha a bhakta útjában akadályok állnak, Ő akkor is úgy intézi, hogy a bhakta megláthassa lótuszlábát. Jó példa erre Haridāsa Ṭhākura élete. Amikor Caitanya Mahāprabhu Jagannātha Purīban tartózkodott, vele volt Haridāsa Ṭhākura is, aki mohamedánnak született. A hindu templomokba – különösen azokban az időkben – a hindukon kívül senki más nem léphetett be. Viselkedése alapján Haridāsa Ṭhākura a legkiválóbb hindu volt, mégis mohamedánnak tekintette magát, s nem ment be a templomba. Az Úr Caitanya megértette alázatosságát, s mivel Haridāsa Ṭhākura nem ment a templomba, Ő maga – aki nem különbözik Jagannāthától – ment el Haridāsa Ṭhākurához mindennap, hogy együtt legyenek. A Śrīmad-Bhāgavatamnak ebben a részében szintén tanúi lehetünk az Úr efféle viselkedésének. Bhaktái nem láthatták lótuszlábát, ezért Ő maga látogatta meg őket ugyanazokon a lótuszlábakon, melyekre vágytak. Fontos az is, hogy a szerencse istennője is Vele tartott. Közönséges emberek nem láthatják a szerencse istennőjét, az Úr azonban annyira kegyes volt, hogy noha bhaktái nem vágytak arra, hogy ilyen megtiszteltetésben részesüljenek, a szerencse istennőjével együtt jelent meg előttük.