HU/SB 3.19.15
15. VERS
- vṛkṇe sva-śūle bahudhāriṇā hareḥ
- pratyetya vistīrṇam uro vibhūtimat
- pravṛddha-roṣaḥ sa kaṭhora-muṣṭinā
- nadan prahṛtyāntaradhīyatāsuraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vṛkṇe—amikor vágta; sva-śūle—háromágú szigonyát; bahudhā—sok darabra; ariṇā—a Sudarśana csakrával; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; pratyetya—miután haladt felé; vistīrṇam—széles; uraḥ—mellkas; vibhūti-mat—a szerencse istennőjének lakhelye; pravṛddha—növelve; roṣaḥ—düh; saḥ—Hiraṇyākṣa; kaṭhora—nehéz; muṣṭinā—öklével; nadan—üvöltve; prahṛtya—miután ütött; antaradhīyata—eltűnt; asuraḥ—a démon.
FORDÍTÁS
A démon felbőszült, amikor az Istenség Személyiségének csakrája darabokra törte háromágú szigonyát. Megindult hát az Úr felé, és hangos üvöltés közepette kemény öklével az Úr széles mellkasára ütött, melyen a Śrīvatsa jel díszlett. Aztán hirtelen eltűnt.
MAGYARÁZAT
A Śrīvatsa egy fehér szőrtincs az Úr mellkasán, amely annak a jele, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Vaikuṇṭhaloka lakói külsőre éppen olyanok, mint az Istenség Személyisége, ám az Úr mellkasán díszelgő Śrīvatsa jel megkülönbözteti Őt mindenki mástól.