HU/SB 3.19: Hiranyaksa démon elpusztítása
3.19.1. vers: Śrī Maitreya így szólt: Miután meghallgatta Brahmā, a teremtő szavait, melyek mentesek voltak minden bűnös szándéktól, s olyan édesek voltak, akár a nektár, az Úr szívből felnevetett, és szeretetteljes pillantással elfogadta Brahmā imáját.
3.19.2. vers: Az Úr, aki Brahmā orrlyukából jelent meg, felugrott, s buzogányával megcélozta ellensége, Hiraṇyākṣa démon állát, aki félelem nélkül, fennhéjázva lépkedett Előtte.
3.19.3. vers: Amikor azonban a démon buzogánya lecsapott az Úr buzogányára, az kicsúszott az Úr kezéből, s ragyogni látszott amint pörögve leesett. Káprázatos látvány volt, mivel a buzogány csodálatos fényt árasztott magából.
3.19.4. vers: A démon előtt rendkívüli lehetőség tárult fel, hogy lesújtson fegyvertelen ellenségére, ám tiszteletben tartotta a párharc törvényeit, felbőszítve ezzel a Legfelsőbb Urat.
3.19.5. vers: Amikor az Úr buzogánya a földre zuhant, s az istenek és ṛṣik nézőserege rémülten felkiáltott, az Istenség Személyisége méltányolta a démon becsületességét, és Sudarśana-csakráját szólította.
3.19.6. vers: Ahogy az Úr kezében pörögni kezdett csakrája, s ahogy közelharcot vívott legfőbb őrével a Vaikuṇṭháról — aki Hiraṇyākṣaként, Diti hitvány fiaként született meg —, különös kiáltások hangzottak fel mindazok ajkairól, akik repülőiken ülve tanúi voltak a csatának. Nem tudták, ki is az Úr valójában, s így kiáltottak: „Légy győzedelmes! Könyörgünk, végezz vele! Ne játssz vele tovább!”
3.19.7. vers: Amikor a démon meglátta az Istenség Személyiségét, akinek szeme olyan volt, akár a lótuszvirág szirma, ahogy harcra készen előtte állt Sudarśana csakrájával, érzékein ingerültség lett úrrá. Sziszegni kezdett, mint egy kígyó, s rettentő dühében az ajkába harapott.
3.19.8. vers: A félelmetes agyarú démon mereven nézte az Istenség Személyiségét, mintha fel akarná perzselni Őt. Felugrott a levegőbe, buzogányával megcélozta az Urat, s így kiáltott: „Most véged!”
3.19.9. vers: Ó, szent Vidura! Miközben ellensége nézte, az Úr, aki minden áldozati felajánlás élvezője, vadkan formájában, bal lábával játékosan elrúgta a buzogányt, pedig az rettentő erővel száguldott Felé.
3.19.10. vers: Az Úr ekkor így szólt: „Ragadd meg fegyvered, s próbálkozz újra, ha tényleg le akarsz győzni!” A démon e szavaktól felbőszülve az Urra szegezte buzogányát, és még egyszer hangosan felüvöltött.
3.19.11. vers: Amikor az Úr meglátta a felé repülő buzogányt, lábát szilárdan megvetve oly könnyedén kapta el, mint ahogy Garuḍa, a madarak királya ragad meg egy kígyót.
3.19.12. vers: A nagy démon hősiességének nyoma sem maradt. Megalázottnak érezte magát, teljesen megzavarodott, s vonakodott elvenni buzogányát, amikor az Istenség Személyisége felkínálta neki.
3.19.13. vers: Egy háromágú szigonyt ragadott meg, mely oly telhetetlen volt, mint a lángoló tűz, s az Úr, minden áldozat élvezője felé hajította, mint amikor valaki ellenséges szándékkal egy szent brāhmaṇa ellen használja fel vezeklésének eredményét.
3.19.14. vers: A hatalmas démon teljes erőből elhajította a háromágú szigonyt, mely röptében fényesen ragyogott az égen. Az Istenség Személyisége azonban úgy törte darabokra éles Sudarśana csakrájával, ahogyan Indra vágta le Garuḍa egyik szárnyát.
3.19.15. vers: A démon felbőszült, amikor az Istenség Személyiségének csakrája darabokra törte háromágú szigonyát. Megindult hát az Úr felé, és hangos üvöltés közepette kemény öklével az Úr széles mellkasára ütött, melyen a Śrīvatsa jel díszlett. Aztán hirtelen eltűnt.
3.19.16. vers: Ó, Vidura! Amikor a démon így megütötte az Urat — aki az első vadkanként jelent meg —, az Úr egyetlen testrésze sem remegett meg jobban, mint amennyire egy elefánt rázkódik meg, amikor egy virágfüzérrel meglegyintik.
3.19.17. vers: A démon azonban mágikus varázslatokhoz folyamodott az Istenség Személyiségével szemben, aki yogamāyā Ura. Ennek láttán az embereket rettegés töltötte el, s azt gondolták, hogy az univerzum pusztulása közeleg.
3.19.18. vers: Vad szél kezdett fújni minden irányból, porfellegekkel és jégesővel sötétséget borítva mindenre, s mindenhonnan kőzápor hullott, mintha gépfegyverek szórnák.
3.19.19. vers: A világűrben eltűntek az égitestek, mert az eget villámló és mennydörgő felhőtakaró fedte el. Az égből genny, haj, vér, ürülék, vizelet és csont hullott.
3.19.20. vers: Ó, bűntelen Vidura! A hegyek különféle fegyvereket bocsátottak ki magukból, majd meztelen boszorkányok jelentek meg háromágú szigonyokkal felfegyverkezve, kiengedett hajjal.
3.19.21. vers: A yakṣa és rākṣasa haramiák — akik seregekbe verődve gyalog meneteltek, vagy lovakon, elefántokon, szekereken ültek — kegyetlen, vad szitkokat záporoztak.
3.19.22. vers: Az Úr, minden áldozat személyes élvezője, ekkor bevetette szeretett Sudarśanáját, amely képes volt megsemmisíteni a démon által megnyilvánított varázserőt.
3.19.23. vers: Ebben a pillanatban Ditinek, Hiraṇyākṣa anyjának szíve hirtelen megremegett. Visszaemlékezett férje, Kaśyapa szavaira, s melléből vér csordult ki.
3.19.24. vers: Amikor a démon észrevette, hogy varázsereje szertefoszlott, újra megjelent az Istenség Személyisége, Keśava előtt, és dühtől tajtékozva megpróbálta átölelni Őt, hogy összeroppantsa. Ám nagy meglepetésére az Úr kívül került karjai ölelésén.
3.19.25. vers: A démon most kemény ökleivel ütlegelni kezdte az Urat, de az Úr Adhokṣaja úgy ütötte őt fültövön, ahogy Indra, a Marutok ura sújtott le Vṛtra démonra.
3.19.26. vers: Ahogy az Úr, mindenki legyőzője, egykedvűen megütötte a démont, a démon teste pörögni kezdett. Szemgolyói kidülledtek üregükből, s törött karokkal és lábakkal, zilált hajjal, holtan zuhant a földre, akár egy óriási fa, melyet a szél tépett ki gyökerestül.
3.19.27. vers: Aja [Brahmā] sokakkal együtt a helyszínre érkezett, hogy megnézze a félelmetes agyarú démont, ahogyan ajkait harapva a földön fekszik. Arcának ragyogása még nem halványult el, s Brahmā csodálattal így szólt: „Ó, ki halhat ilyen áldott halált?”
3.19.28. vers: Brahmā folytatta: Az Úr megrúgta lábfejével, melyen a valótlan anyagi testüktől megszabadulni vágyó yogīk meditálnak magányosan, misztikus transzban. Miközben Diti fiainak legfőbb drágaköve az Úr arcára meredt, megvált halandó testétől.
3.19.29. vers: A Legfelsőbb Úr e két személyes szolgáját azzal az átokkal sújtották, hogy démonok családjában szülessenek meg. Néhány ilyen élet után vissza fognak térni eredeti helyzetükbe.
3.19.30. vers: A félistenek így szóltak az Úrhoz: Minden hódolatunk Neked, minden áldozat élvezőjének! Egy vadkan formáját öltötted Magadra a tiszta jóságban, hogy gondoskodj a világról. Szerencsénkre elpusztítottad ezt a démont, aki gyötrelmet okozott a világnak, s most, ó, Urunk, lótuszlábaidnak átadva magunkat mi is megkönnyebbültünk.
3.19.31. vers: Śrī Maitreya így folytatta: Miután a Legfelsőbb Úr, Hari, a vadkan-faj eredete elpusztította a rettenetes démont, Hiraṇyākṣát, visszatért saját hajlékára, a szakadatlan ünneplés földjére. A félistenek Brahmāval az élen mind az Urat magasztalták.
3.19.32. vers: Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Elmondtam neked, hogyan szállt alá az Istenség Személyisége első vadkan-inkarnációjában, s mint egy játékszert, hogyan pusztította el egy nagy harc hevében a példátlan erejű démont. Úgy beszéltem el mindezt, ahogyan elődömtől, lelki tanítómesteremtől hallottam.
3.19.33. vers: Śrī Sūta Gosvāmī folytatta: Kedves brāhmaṇám! Kṣattāt [Vidurát], az Úr nagy bhaktáját transzcendentális boldogság és nagy elégedettség töltötte el, amint a hiteles forrástól, a bölcs Kauṣāravától [Maitreyától] az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseinek történetét hallgatta.
3.19.34. vers: Az embereknek transzcendentális gyönyörben lehet részük már attól is, ha a halhatatlan hírnevű bhakták tetteiről hallhatnak. Mit mondhatnánk hát akkor a mellkasán a Śrīvatsa jelét viselő Úr kedvteléseinek hallgatásáról?
3.19.35. vers: Az Istenség Személyisége megmentette az elefántok királyát, akit egy aligátor támadott meg, s aki az Úr lótuszlábán meditált. A nőstény elefántok, akik a társaságában voltak, sírni kezdtek, s az Úr megmentette őket a közelgő veszedelemtől.
3.19.36. vers: Melyik hálás lélek ne végezne szerető szolgálatot egy ilyen kiváló mesternek, mint az Istenség Személyisége? A makulátlan jellemű bhakták, akik kizárólag Hozzá fordulnak védelemért, könnyedén elégedetté tudják tenni az Urat, noha a becstelenek azt gondolják, hogy nehéz elnyerni a kegyét.
3.19.37. vers: Ó, brāhmaṇák! Aki meghallgatja vagy elmondja ezt a csodálatos elbeszélést, hogyan pusztította el Hiraṇyākṣa démont az Úr, aki mint első vadkan jelent meg, hogy felszabadítsa a világot, valamint aki örömét leli e történetben, az minden bűnös cselekedetnek, még egy brāhmaṇa megölésének a visszahatásától is azonnal megszabadul.
3.19.38. vers: Ez a legszentebb elbeszélés rendkívüli jutalommal, gazdagsággal, hírnévvel és hosszú élettel áldja meg az embert. Mindent megad neki, amire csak vágyik, s a csatatéren erőt ad létfontosságú és cselekvő szerveinek. Ó, kedves Śaunaka! Aki életének utolsó pillanatában ezt a történetet hallja, az eljut az Úr legfelsőbb hajlékára.