HU/SB 3.19.16
16. VERS
- tenettham āhataḥ kṣattar
- bhagavān ādi-sūkaraḥ
- nākampata manāk kvāpi
- srajā hata iva dvipaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tena—Hiraṇyākṣa által; ittham—így; āhataḥ—ütött; kṣattaḥ—ó, Vidura; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ādi-sūkaraḥ—az első vadkan; na akampata—nem érzett remegést; manāk—egy kicsit sem; kva api—bárhol; srajā—egy virágfüzérrel; hataḥ—ütött; iva—mint; dvipaḥ—egy elefánt.
FORDÍTÁS
Ó, Vidura! Amikor a démon így megütötte az Urat — aki az első vadkanként jelent meg —, az Úr egyetlen testrésze sem remegett meg jobban, mint amennyire egy elefánt rázkódik meg, amikor egy virágfüzérrel meglegyintik.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt korábban már elmagyaráztuk, a démon eredetileg az Úr szolgája volt Vaikuṇṭhán, de valahogyan leesett, s démon lett belőle. Harca a Legfelsőbb Úrral azért történt, hogy felszabadulhasson. Az Úr éppen úgy élvezte, hogy transzcendentális testét megütötték, ahogy egy felnőtt apa élvezi a verekedést gyermekével. Néha az apa örömét leli abban, hogy verekedést játszik kisfiával, s ehhez hasonlóan amikor Hiraṇyākṣa megütötte az Úr testét, az Úrnak az olyan volt, mint az imádat jeleként felajánlott virágok. Más szóval az Úr azért akart verekedni, hogy transzcendentális boldogságban legyen része, s így élvezettel fogadta a támadást.