HU/SB 3.3.18
18. VERS
- ayājayad dharma-sutam
- aśvamedhais tribhir vibhuḥ
- so ’pi kṣmām anujai rakṣan
- reme kṛṣṇam anuvrataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ayājayat–elvégeztette; dharma-sutam–Dharma fiával (Yudhiṣṭhira Mahārājával); aśvamedhaiḥ–a lóáldozatok által; tribhiḥ–három; vibhuḥ–a Legfelsőbb Úr; saḥ–Yudhiṣṭhira Mahārāja; api–szintén; kṣmām–a Föld; anujaiḥ–öccsei segítségével; rakṣan–megvédve; reme–élvezte; kṛṣṇam–Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége; anuvrataḥ–állandó követő.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr rávette Dharma fiát, hogy mutasson be három lóáldozatot. Yudhiṣṭhira Mahārāja – állhatatosan Kṛṣṇát, az Istenség Személyiségét követve – védelmezte a Földet, és boldogan élt rajta öccsei támogatásával.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja az eszményi uralkodó megtestesítője volt a Földön, mert állhatatosan követte a Legfelsőbb Urat, Śrī Kṛṣṇát. Ahogy a Védák (Īśopaniṣad) kijelentik, az Úr az egész megnyilvánult kozmikus teremtés tulajdonosa, amely lehetőséget teremt a feltételekhez kötött lelkeknek, hogy újra életre keltsék örök kapcsolatukat az Úrral, és így hazatérjenek, vissza Istenhez. Az anyagi világ teljes rendszerének ez a célja. Aki e terv ellenében cselekszik, azt a Legfelsőbb Úr irányítása alatt álló természet törvénye megbünteti. Yudhiṣṭhira Mahārāja az Úr képviselőjeként került a Föld trónjára. A királynak mindig az Urat kell képviselnie. A tökéletes monarchiának elengedhetetlen feltétele, hogy az Úr legfelsőbb akaratát képviselje, és Yudhiṣṭhira Mahārāja e legfelsőbb elv alapján ideális uralkodó volt. Mind a király, mind alattvalói boldogok voltak földi kötelességeik végzése során, és így Yudhiṣṭhira Mahārāja és méltó leszármazottjai – például Parīkṣit Mahārāja – uralkodását az alattvalók védelme és a természetes élet élvezete jellemezte, teljes együttműködésben az anyagi természettel.