HU/SB 3.3.22
22. VERS
- tasyaivaṁ ramamāṇasya
- saṁvatsara-gaṇān bahūn
- gṛhamedheṣu yogeṣu
- virāgaḥ samajāyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya–Övé; evam–így; ramamāṇasya–élvezve; saṁvatsara–évek; gaṇān–sok; bahūn–nagyon sok; gṛhamedheṣu–a családi életben; yogeṣu–a szexuális életben; virāgaḥ–elkülönülés; samajāyata–felébredt.
FORDÍTÁS
Az Úr hosszú esztendőkön át családos életet élt, végül azonban teljes mértékben bizonyságot tett róla, hogy a legkevésbé sem ragaszkodik a röpke szexuális élvezethez.
MAGYARÁZAT
Annak ellenére, hogy az Úr sohasem ragaszkodik semmiféle anyagi nemi élethez, mint az univerzum tanítója sok-sok éven keresztül családban élt csak azért, hogy megtanítson másokat arra, hogyan kell családos életet élni. Śrīla Viṣvanātha Cakravartī Ṭhākura megmagyarázza, hogy a samajāyata szó azt jelenti: „teljesen megnyilvánult”. Amíg az Úr jelen volt a Földön, minden tettével elkülönülését mutatta be, s teljességében ez akkor nyilvánult meg, amikor példát akart mutatni abban, hogy az embernek nem szabad élete végéig ragaszkodnia a családos élethez. Az embernek idővel természetes módon ki kell alakítania egyféle eltávolodást. Az, hogy az Úr nem ragaszkodott a családos élethez, nem azt jelenti, hogy megvált örök társaitól, a transzcendentális tehénpásztorlányoktól: az anyagi természet három kötőerejéhez fűződő „ragaszkodásának” akart véget vetni. Ahogyan azt a Brahma-saṁhitā (5.29) leírja: lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam – sohasem képes megválni transzcendentális társai, például Rukmiṇī és a többi szerencseistennő szolgálatától.