HU/SB 3.3.28
28. VERS
- annaṁ coru-rasaṁ tebhyo
- dattvā bhagavad-arpaṇam
- go-viprārthāsavaḥ śūrāḥ
- praṇemur bhuvi mūrdhabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
annam–étel; ca–szintén; uru-rasam–nagyon ízletes; tebhyaḥ–a brāhmaṇáknak; dattvā–miután ellátták; bhagavat-arpaṇam–amit először felajánlottak az Istenség Személyiségének; go–tehenek; vipra–brāhmaṇák; artha–cél; asavaḥ–az élet célja; śūrāḥ–minden bátor kṣatriya; praṇemuḥ–felajánlották hódolatukat; bhuvi–a földet megérintve; mūrdhabhiḥ–fejükkel.
FORDÍTÁS
Ezek után a brāhmaṇákat ízletes ételekkel kínálták, amelyeket először az Istenség Személyiségének ajánlottak fel, s fejüket a földhöz érintve kimutatták előttük tiszteletüket. Életük tökéletes volt, mert a teheneket és a brāhmaṇákat védelmezték.
MAGYARÁZAT
Yadu leszármazottjainak viselkedése Prabhāsa zarándokhelyen rendkívüli kultúráról tanúskodik, s az emberi tökéletességet mutatja be. Az emberi élet tökéletességét a civilizáció három alapelvének követésével lehet elérni. Ezek a tehénvédelem, a bráhmanikus kultúra ápolása és mindenek fölött az, hogy az ember az Úr tiszta bhaktájává válik. Ha valaki nem lesz az Úr bhaktája, nem teheti tökéletessé emberi életét. Az ember akkor éri el életének tökéletességét, amikor eljut a lelki világba, ahol nincs születés, halál, betegség és öregség. Ez az emberi élet legtökéletesebb célja. E cél nélkül bármekkora fejlődést ér el az ember anyagi szempontból az úgynevezett testi kényelem terén, az csak az emberi életforma kudarcát jelenti.
A brāhmaṇák és a vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan ételt, amelyet ne ajánlanának fel először az Istenség Személyiségének. A bhakták az Úrnak felajánlott ételt az Úr kegyének tekintik – végső soron az Úr ad minden ételt, embernek és állatnak egyaránt. Az emberi lénynek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy minden élelemmel – gabonával, zöldséggel, tejjel, vízzel, az élet fő szükségleteivel – az Úr látja el az emberiséget, s ezeket az ételeket egyetlen tudós vagy materialista sem tudja előállítani olyan laboratóriumban vagy gyárban, amelyet emberi erővel hoztak létre. Az intelligens emberek csoportját brāhmaṇáknak nevezik, azokat pedig, akik az Abszolút Igazságot legfelsőbb, személyes aspektusában valósították meg, vaiṣṇaváknak hívják. Mindannyian csak olyan ételt fogyasztanak, amely egy áldozat maradéka. Az áldozat célja végső soron az, hogy elégedetté tegye a yajña-puruṣát, Viṣṇut. A Bhagavad-gītāban (BG 3.13) az áll, hogy aki olyan ételt fogad el, amely az áldozat maradéka, megszabadul minden bűnös visszahatástól, míg aki teste fenntartása érdekében főz, az csak bűnt eszik, amely csak szenvedéshez vezet. Azokat az ételeket, amelyeket a Yaduk készítettek Prabhāsa zarándokhelyen, hogy megkínálják velük az igaz brāhmaṇákat, először az Istenség Személyiségének, Viṣṇunak ajánlották fel. A Yaduk fejüket a földig hajtva őszinte hódolatukat fejezték ki a brāhmaṇák előtt. A Yadukat – és a védikus kultúrában a felvilágosult családok tagjait – úgy nevelték, hogy a különböző társadalmi rendek közötti együttműködés és egymás kölcsönös szolgálata révén elérhessék az emberi tökéletességet.
Az uru-rasam szó szintén fontos ebben a versben. Száz és száz ízletes fogást lehet készíteni csak gabona, zöldség és tej felhasználásával. Mivel minden ilyen étel a jóság minőségéhez tartozik, fel lehet ajánlani az Istenség Személyiségének. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja (BG 9.26), az Úr csak olyan ételeket fogad el, amelyek gyümölcsökből, virágokból, levelekből és folyadékokból készültek, feltéve ha azokat teljes odaadó szolgálatban ajánlják fel Neki. Az odaadó szolgálat az Úrnak tett őszinte felajánlás egyetlen feltétele. Az Úr biztosít minket arról, hogy valóban megeszi azokat az ételeket, amelyeket a bhakták ajánlanak fel Neki. Bármilyen szempontból nézzük tehát, a Yaduk tökéletes nevelésben részesült, civilizált emberek voltak, és csakis az Úr vágyából átkozhatták meg őket a brāhmaṇa-bölcsek. Az eset csak figyelmeztetés volt mindenki számára, hogy senki se viselkedjen meggondolatlanul brāhmaṇák és vaiṣṇavák jelenlétében.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének harmadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr kedvtelései Vṛindavanán kívül”.