HU/SB 3.4.27
27. VERS
- śrī-śuka uvāca
- iti saha vidureṇa viśva-mūrter
- guṇa-kathayā sudhayā plāvitorutāpaḥ
- kṣaṇam iva puline yamasvasus tāṁ
- samuṣita aupagavir niśāṁ tato ’gāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī szólt; iti–így; saha–vele együtt; vidureṇa–Vidura; viśva-mūrteḥ–a kozmikus Személynek; guṇa-kathayā–a transzcendentális tulajdonságok megvitatása során; sudhayā–nektári; plāvita-uru-tāpaḥ–nagy fájdalom töltötte el; kṣaṇam–pillanat; iva–mint az; puline–a partján; yamasvasuḥ tām–a Yamunā folyó; samuṣitaḥ–töltötte; aupagaviḥ–Aupagava fia (Uddhava); niśām–az éjjel; tataḥ–ezek után; agāt–elment.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután Uddhava a Yamunā partján Vidurával az Úr transzcendentális nevéről, dicsőségéről és tulajdonságairól beszélgetett, fájdalom vett erőt rajta. Az éjszaka egy pillanat alatt elrepült, s Uddhava útjára indult.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Kṛṣṇára a viśva-mūrti szót használja. Az Úr Kṛṣṇa eltávozása miatt Uddhavát és Vidurát egyaránt fájdalom töltötte el, s minél többet beszéltek az Úr transzcendentális nevéről, dicsőségéről és tulajdonságairól, az Úr képe annál inkább láthatóvá vált számukra szerte mindenhol. Az Úr transzcendentális formájának e látványa sohasem hamis vagy képzeletbeli, hanem valóban az Abszolút Igazság. Amikor az Urat vīśva-mūrtiként érzékeljük, az nem jelenti azt, hogy elveszíti személyiségét vagy örök transzcendentális formáját, hanem hogy ugyanabban a formában lesz látható mindenütt.