HU/SB 3.4.8
8. VERS
- vāma ūrāv adhiśritya
- dakṣiṇāṅghri-saroruham
- apāśritārbhakāśvattham
- akṛśaṁ tyakta-pippalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāme–a bal oldalon; ūrau–comb; adhiśritya–ráhelyezte; dakṣiṇa-aṅghri-saroruham–a jobb lótuszláb; apāśrita–neki dőlve megpihent; arbhaka–fiatal; aśvattham–banyanfa; akṛśam–vidám; tyakta–elhagyva; pippalam–az otthon kényelmét.
FORDÍTÁS
Az Úr egy fiatal banyanfának dőlve ült. Jobb lótuszlábát bal combjára helyezte, s noha búcsút intett minden kényelemnek, amit a családos élet jelentett, boldognak látszott ebben a helyzetben.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viṣvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint az, ahogyan az Úr ül – hátát a fiatal banyanfának támasztva – szintén fontos. Az aśvatthát, a banyanfát azért nevezik így, mert nem pusztul el egykönnyen: nagyon hosszú életű. Az Úr lábai és annak energiái az öt anyagi összetevő: a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ég. A banyanfa által képviselt anyagi energiák mind az Úr külső energiájának termékei, ezért a háta mögött vannak. S mivel ez az univerzum a legkisebb az összes közül, a banyanfát kicsinek, gyereknek nevezik. Tyakta-pippalam arra utal, hogy az Úr most befejezte kedvteléseit ebben a parányi univerzumban, de mivel abszolút és örökké gyönyörteli, nem jelent különbséget, hogy távozik valahonnan vagy megérkezik valahová. Most készen állt arra, hogy elhagyja ezt az univerzumot, s egy másikba menjen, ahogy a nap kel fel az egyik bolygón és nyugszik le ugyanakkor egy másikon, ám közben saját helyzetén nem változtat.