HU/SB 4.12.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

tasyāṁ viśuddha-karaṇaḥ śiva-vār vigāhya
baddhvāsanaṁ jita-marun manasāhṛtākṣaḥ
sthūle dadhāra bhagavat-pratirūpa etad
dhyāyaṁs tad avyavahito vyasṛjat samādhau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasyām—Badarikāśramában; viśuddha—megtisztult; karaṇaḥ—érzékei; śiva—tiszta; vāḥ—víz; vigāhya—megfürödve benne; baddhvā—rögzítve; āsanam—az ülőhelyzetet; jita—szabályozta; marut—a légzés; manasā—az elmével; āhṛta—visszavonta; akṣaḥ—érzékeit; sthūle—fizikai; dadhāra—összpontosított; bhagavat-pratirūpe—az Úr valódi formájára; etat—az elme; dhyāyan—rajta meditálva; tat—az; avyavahitaḥ—szünet nélkül; vyasṛjat—belépett; samādhau—transzba.


FORDÍTÁS

Badarikāśramában Dhruva Mahārāja rendszeresen megfürdött a kristálytiszta vízben, így érzékei tökéletesen megtisztultak. Felvett egy szilárd ülőhelyzetet, majd a yoga segítségével uralma alá hajtotta légzését és életlevegőjét, s így tökéletesen megzabolázta az érzékeit. Aztán elméjét az Úr arcā-vigraha formájára összpontosította, amely hűséges mása az Úrnak, és Rajta meditálva teljes transzba merült.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben az aṣṭāṅga-yoga rendszeréről olvashatunk, amiben Dhruva Mahārājának már gyakorlata volt. Az aṣṭāṅga-yogát nem lehet a modern városokban gyakorolni. Dhruva Mahārāja Badarikāśramába ment, s egy elhagyatott helyen, egyedül gyakorolta a yogát. Elméjét az arcā-vigrahára, az Úr imádandó mūrtijára összpontosította, amely hűséges mása a Legfelsőbb Úrnak, és így, állandóan erre a mūrtira gondolva transzba merült. Az arcā-vigraha imádata nem bálványimádat. Az arcā-vigraha az Úr inkarnációja egy olyan formában, amelyet a bhakta képes felfogni. Ezért a bhakták a templomban az Urat arcā-vigraha formájában szolgálják, amely sthūla (anyagi) elemekből, például kőből, fémből, fából, drágakövekből készült vagy festett forma. Valamennyit sthūlának, fizikai megnyilvánulásnak hívják. A bhakta követi az imádat szabályozó elveit, ezért annak ellenére, hogy az Úr fizikai formájában van ott, nem különbözik eredeti lelki formájától. Ezáltal a bhakta megkapja a lehetőséget arra, hogy elérje az élet végső célját, azaz mindig mélyen az Úrra gondoljon. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, ez a szüntelen meditálás az Úron a legkiválóbb yogīvá teszi az embert.