HU/SB 4.12.20
20. VERS
- tatrānu deva-pravarau catur-bhujau
- śyāmau kiśorāv aruṇāmbujekṣaṇau
- sthitāv avaṣṭabhya gadāṁ suvāsasau
- kirīṭa-hārāṅgada-cāru-kuṇḍalau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; anu—akkor; deva-pravarau—két nagyon szép félisten; catuḥ-bhujau—négy karral; śyāmau—fekete; kiśorau—meglehetősen fiatal; aruṇa—piros; ambuja—lótuszvirág; īkṣaṇau—szemekkel; sthitau—elhelyezkedett; avaṣṭabhya—tartva; gadām—buzogányokat; suvāsasau—szép ruhákkal; kirīṭa—sisakok; hāra—nyakláncok; aṅgada—karkötők; cāru—gyönyörű; kuṇḍalau—fülbevalókkal.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja a repülőn az Úr Viṣṇu két szépséges társát pillantotta meg. Négy karjuk volt, testük feketén ragyogott. Üde fiatalság áradt róluk, szemük a piros lótuszvirágra hasonlított. Kezükben buzogányt tartottak. Vonzó ruhát és sisakot viseltek, nyakláncok, karkötők, fülbevalók ékesítették őket.
MAGYARÁZAT
Viṣṇuloka lakóit ugyanolyan testi vonások jellemzik, mint az Úr Viṣṇut, és ők is buzogányt, kagylókürtöt, lótuszvirágot és cakrát tartanak a kezükben. Ez a vers külön kiemeli, hogy négy karjuk volt, és nagyon szép ruhákat viseltek. A leírás szerint testük díszei tökéletesen megegyeznek Viṣṇuéval. A repülőről leszálló két rendkívüli személyiség egyenesen Viṣṇulokáról, arról a bolygóról jött, ahol az Úr Viṣṇu él.