HU/SB 4.12.19
19. VERS
- sa dadarśa vimānāgryaṁ
- nabhaso ’vatarad dhruvaḥ
- vibhrājayad daśa diśo
- rākāpatim ivoditam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; dadarśa—látta; vimāna—egy repülő; agryam—nagyon gyönyörű; nabhasaḥ—az égből; avatarat—alászállva; dhruvaḥ—Dhruva Mahārāja; vibhrājayat—megvilágítva; daśa—tíz; diśaḥ—égtájak; rākā-patim—a telihold; iva—mint; uditam—látható.
FORDÍTÁS
Amint megmutatkoztak rajta a felszabadulás jelei, egy csodálatos repülőt látott alászállni az égből, mintha a ragyogó telihold jött volna el, beragyogva a tíz égtájat.
MAGYARÁZAT
A megszerzett tudásnak különféle szintjei vannak: a közvetlen tudás, a hiteles forrástól elsajátított tudás, a transzcendentális tudás, az érzékeken túli tudás és végül a lelki tudás. Amikor az ember túllép azon a szinten, hogy a leszálló folyamat által szerez tudást, akkor azonnal a transzcendentális síkra jut el. Dhruva Mahārāja már megszabadult az anyagi életfelfogástól, ezért transzcendentális tudással rendelkezett, és érzékelte a transzcendentális repülő jelenlétét, amely oly ragyogó volt, akár a telihold fénye. Ez a közvetlen vagy közvetett érzékelés tudományának szintjén nem lehetséges. Az ilyen tudás az Istenség Legfelsőbb Személyisége különleges kegye. Az ember az odaadó szolgálatban, a Kṛṣṇa-tudatban elért fejlődés lépcsőzetes folyamatával felemelkedhet a tudásnak erre a síkjára.