HU/SB 4.12.36
36. VERS
- yad bhrājamānaṁ sva-rucaiva sarvato
- lokās trayo hy anu vibhrājanta ete
- yan nāvrajañ jantuṣu ye ’nanugrahā
- vrajanti bhadrāṇi caranti ye ’niśam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—az a bolygó, ami; bhrājamānam—ragyogó; sva-rucā—saját ragyogása által; eva—csak; sarvataḥ—mindenhol; lokāḥ—bolygórendszerek; trayaḥ—három; hi—bizonyára; anu—ezek után; vibhrājante—fénylenek; ete—ezek; yat—amelyik bolygó; na—nem; avrajan—elérte; jantuṣu—az élőlényeknek; ye—akik; ananugrahāḥ—nem kegyes; vrajanti—elérik; bhadrāṇi—jótékony cselekedetek; caranti—végeznek; ye—akik; aniśam—állandóan.
FORDÍTÁS
Az anyagi világ minden világító égiteste a Vaikuṇṭha bolygók ragyogását tükrözi vissza. E bolygókra azok, akik nem kegyesek a többi élőlényhez, nem juthatnak el. Egyedül azok léphetnek a Vaikuṇṭhák földjére, akik szüntelenül jót tesznek másokkal.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a Vaikuṇṭha bolygók két jellemző vonásáról beszél. Az első az, hogy Vaikuṇṭha egén nincs szükség napra és holdra. Ezt az Upaniṣadok és a Bhagavad-gītā (BG 15.6) egyaránt megerősítik (na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ). A lelki világban a Vaikuṇṭhalokáknak saját fényük van, ezért nincsen szükség napra, holdra vagy az elektromosság fényére. Valójában a Vaikuṇṭhalokák fénye az, ami az anyagi világban tükröződik. Csak e tükröződés miatt világítanak a napok az anyagi univerzumokban, s a nap fénye miatt világít minden csillag és hold. Más szóval az anyagi ég valamennyi égitestje Vaikuṇṭhalokától kölcsönzi fényét. Ebből az anyagi világból azonban az emberek akkor kerülhetnek a Vaikuṇṭhalokára, ha szüntelenül a többi élőlény javára cselekszenek. Örökké jótékony tetteket végezni valójában egyedül Kṛṣṇa-tudatban lehet. Ebben az anyagi világban egyedül a Kṛṣṇa-tudat az az emberbaráti munka, ami napi huszonnégy órában elfoglaltságot ad az embernek.
Aki Kṛṣṇa-tudatos, az mindig azt tervezgeti, hogyan vihetné az egész szenvedő emberiséget haza Istenhez. Ha valaki nem is jár sikerrel abban, hogy minden elesett lelket visszavigyen Istenhez, amiatt, hogy Kṛṣṇa-tudatos, mégis nyitva áll előtte az út Vaikuṇṭhalokára. Ő maga alkalmassá válik arra, hogy eljusson e bolygókra, és mindazok, akik követnek egy ilyen bhaktát, szintén a Vaikuṇṭhalokára kerülnek. Azokat, akiknek minden tettét az irigység vezérli, karmīknak nevezik. A karmīk irigyek egymásra, s pusztán az érzékeik kielégítése kedvéért ártatlan állatok ezreit ölik halomra. A jñānīk nem olyan bűnösek, mint a karmīk, ők azonban nem próbálnak másokat is visszavinni Istenhez — saját felszabadulásuk érdekében végeznek lemondásokat. A yogīk misztikus hatalomra törekedve csak önmaguk imádatával törődnek. Ám a bhakták, a vaiṣṇavák, az Úr szolgái a tettek valódi mezején, Kṛṣṇa-tudatban cselekszenek, hogy jó útra térítsék a bűnös lelkeket. Csak az alkalmas arra, hogy bejusson a lelki világba, aki Kṛṣṇa-tudatú. Ezt mondja ki egyértelműen ez a vers, és ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā is, amelyben az Úr kijelenti, hogy senki sem kedvesebb számára, mint aki a Bhagavad-gītā igéjét hirdeti szerte a világon.