HU/SB 4.12.41
41. VERS
- nārada uvāca
- nūnaṁ sunīteḥ pati-devatāyās
- tapaḥ-prabhāvasya sutasya tāṁ gatim
- dṛṣṭvābhyupāyān api veda-vādino
- naivādhigantuṁ prabhavanti kiṁ nṛpāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada mondta; nūnam—bizonyára; sunīteḥ—Sunītinek; pati-devatāyāḥ—nagyon ragaszkodott férjéhez; tapaḥ-prabhāvasya—a lemondás hatására; sutasya—fiának; tām—az; gatim—helyzet; dṛṣṭvā—betartva; abhyupāyān—az eszközök; api—bár; veda-vādinaḥ—a védikus elvek szigorú követői, az úgynevezett vedāntisták; na—soha; eva—bizonyára; adhigantum—elérni; prabhavanti—alkalmasak; kim—mit sem szólva; nṛpāḥ—a közönséges királyokról.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így szólt: Dhruva Mahārāja, a férjéhez oly hűséges Sunīti fia csupán lelki fejlődése és hatalmas lemondása eredményeképpen olyan kimagasló helyzetbe került, amely még az úgynevezett vedāntisták, a védikus elvek szigorú követői számára is elérhetetlen, a közönséges emberi lényekről nem is beszélve.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon fontos a veda-vādinaḥ szó. Aki szigorúan követi a védikus elveket, azt általában veda-vādīnak nevezik. Vannak azonban olyan állítólagos vedāntisták is, akik azt mondják magukról, hogy a vedānta filozófia követői, ám félremagyarázzák a Vedāntát. A veda-vāda-ratāḥ kifejezéssel a Bhagavad-gītāban is találkozhatunk, ahol azokra utal, akik ragaszkodnak a Védákhoz, de nem értik meg a mondanivalóját. Az ilyen emberek beszélhetnek a Védákról, vagy a maguk módján végezhetnek lemondásokat, mégsem kerülhetnek olyan emelkedett helyzetbe, mint amilyet Dhruva Mahārāja elért, közönséges királyok számára pedig ez egyszerűen lehetetlen. Annak, hogy a vers a királyokról beszél, jelentősége van, mert hajdanán a királyok rājarṣik, nagy bölcsek is voltak. Dhruva Mahārāja király volt, s ugyanakkor épp olyan művelt is, mint egy nagy bölcs. De az odaadó szolgálat nélkül egyetlen nagy király, kṣatriya vagy a védikus elveket szigorúan követő brāhmaṇa sem érheti el azt a kiemelkedő szintet, amelyet Dhruva Mahārāja elért.