HU/SB 4.14.32
32. VERS
- nāyam arhaty asad-vṛtto
- naradeva-varāsanam
- yo ’dhiyajña-patiṁ viṣṇuṁ
- vinindaty anapatrapaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; ayam—ez az ember; arhati—megérdemli; asat-vṛttaḥ—istentelen cselekedetekkel teli; nara-deva—a világi királynak vagy világi istenségnek; vara-āsanam—az emelt trón; yaḥ—ő, aki; adhiyajña-patim—minden áldozat Ura; viṣṇum—az Úr Viṣṇu; vinindati—megsért; anapatrapaḥ—szégyentelen.
FORDÍTÁS
Ez az istentelen, arcátlan gazember egyáltalán nem érdemli meg, hogy a trónon üljön — folytatták a szent bölcsek. — Szégyentelenül nem átallotta megsérteni még az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut sem.
MAGYARÁZAT
Az embernek sohasem szabad eltűrnie, ha valaki az Úr Viṣṇut vagy bhaktáit gyalázza vagy sértegeti. Egy bhakta általában nagyon alázatos és szerény. Nem szívesen vitázik másokkal, s nem irigy senkire sem, amikor azonban azt látja, hogy megsértik az Úr Viṣṇut vagy bhaktáját, dühe azonnal felizzik. Ez a bhakta kötelessége. Noha mindig szerényen és szelíden viselkedik, nagy hibát követ el, ha nem tesz semmit, amikor az Urat vagy bhaktáját gyalázzák.