HU/SB 4.22.5
5. VERS
- tat-pāda-śauca-salilair
- mārjitālaka-bandhanaḥ
- tatra śīlavatāṁ vṛttam
- ācaran mānayann iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-pāda—lótuszlábuk; śauca—mosta; salilaiḥ—víz; mārjita—szórta; alaka—haj; bandhanaḥ—fürt; tatra—ott; śīlavatām—a tiszteletre méltó úriembereknek; vṛttam—viselkedés; ācaran—viselkedni; mānayan—gyakorolva; iva—mint.
FORDÍTÁS
Ezután a király fogta a vizet, amely a Kumārák lótuszlábát mosta, és a hajára locsolta. E tisztelettudó tettével példamutató személyiség lévén bemutatta, hogyan kell a fejlett lelki szinten állókat fogadni.
MAGYARÁZAT
Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: āpani ācari prabhu jīvere śikhāya. Jól tudjuk, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu úgy élt, ahogyan azt egész életében ācāryaként tanította. Amikor bhaktaként prédikált, számos nagy személyiség felismerte, hogy Kṛṣṇa inkarnációja, Ő azonban sohasem engedte meg, hogy annak szólítsák. Még ha valaki Kṛṣṇa inkarnációja vagy Kṛṣṇa különleges meghatalmazottja, akkor sem szabad hirdetnie magáról, hogy inkarnáció. Az igazságot az emberek idővel automatikusan felismerik. Pṛthu Mahārāja példás vaiṣṇava király volt, s így saját viselkedésével tanított másokat arra, hogyan kell fogadni és tisztelni az olyan szenteket, mint a Kumārák. Amikor egy szent érkezik valakinek a házába, a házigazdának a védikus szokások szerint először meg kell mosnia a vendég lábát vízzel, amit aztán saját maga és családjának tagjai fejére kell locsolnia. Pṛthu Mahārāja is így cselekedett, hiszen az emberek példamutató tanítója volt.