HU/SB 4.22.6
6. VERS
- hāṭakāsana āsīnān
- sva-dhiṣṇyeṣv iva pāvakān
- śraddhā-saṁyama-saṁyuktaḥ
- prītaḥ prāha bhavāgrajān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hāṭaka-āsane—az aranyból készült trónon; āsīnān—amikor leültették őket; sva-dhiṣṇyeṣu—az oltáron; iva—mint; pāvakān—tűz; śraddhā—tisztelet; saṁyama—szerény; saṁyuktaḥ—díszíti; prītaḥ—elégedett; prāha—mondta; bhava—az Úr Śiva; agra-jān—a bátyjai.
FORDÍTÁS
A négy nagy szent idősebb volt, mint az Úr Śiva, s amikor az arany trónra ültették őket, olyannak tűntek, akár a lángoló tűz egy oltáron. Pṛthu Mahārāja rendkívül kedvesen, végtelen tisztelettel és nagy önuralommal így szólt:
MAGYARÁZAT
A Kumārákat a vers az Úr Śiva bátyjaiként említi meg. Amikor a Kumārák megszülettek az Úr Brahmā testéből, apjuk arra kérte őket, hogy nősüljenek meg, és szaporítsák a népességet. A teremtés kezdetén égető szükség volt a népesedésre, ezért az Úr Brahmā sorra fiakat nemzett, és arra utasította őket, hogy sokasodjanak. Amikor azonban a Kumārákat kérte erre, ők megtagadták kérését. Egész életükben brahmacārīk akartak maradni, s teljesen el akartak merülni az Úr odaadó szolgálatában. A Kumārákat naiṣṭhika-brahmacārīknak nevezik, ami azt jelenti, hogy sohasem házasodnak meg. Mivel visszautasították, hogy megnősüljenek, az Úr Brahmā olyan mérges lett, hogy szemei vérvörössé váltak. Két szeme közül előpattant az Úr Śiva, azaz Rudra. A düh tulajdonságát emiatt rudrának nevezik. Az Úr Śivától is ered egy sampradāya csoport, amely Rudra-sampradāyaként ismert, s akik szintén vaiṣṇavák.