HU/SB 4.26.20
20. VERS
- anuninye ’tha śanakair
- vīro ’nunaya-kovidaḥ
- pasparśa pāda-yugalam
- āha cotsaṅga-lālitām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anuninye—hízelegni kezdett; atha—így; śanakaiḥ—fokozatosan; vīraḥ—a hős; anunaya-kovidaḥ—aki nagyon jártas a hízelgésben; pasparśa—megérintette; pāda-yugalam—mindkét lábat; āha—mondta; ca—is; utsaṅga—ölébe; lālitām—így átölelve.
FORDÍTÁS
A király jól értett a hízelgéshez, s így lassacskán békíteni kezdte a királynőt. Először megérintette a lábát, aztán az ölébe ültetve kedvesen átölelte, majd így szólt hozzá:
MAGYARÁZAT
Az embernek úgy kell felébresztenie a Kṛṣṇa-tudatát, hogy először megbánja múltbeli tetteit. Úgy, ahogy Purañjana király hízelegni kezdett a királynőnek, az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie a Kṛṣṇa-tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érintenie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa-tudatot nem lehet egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa-tudatú emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. Prahlāda Mahārāja ezért azt mondta:
- naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghriṁ
- spṛśaty anarthāpagamo yad-arthaḥ
- mahīyasāṁ pāda-rajo-’bhiṣekaṁ
- niṣkiñcanānāṁ na vṛṇīta yāvat
- (SB. 7.5.32)
Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa-tudat közelébe, ha nem érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki életét a Kṛṣṇa-tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul felfuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi mindennek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában a Kṛṣṇa-tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez a folyamat segíthet.