HU/SB 4.26: Puranjana király vadászni indul az erdőbe, és felesége megharagszik rá
4.26.1-3. vers: Nārada, a nagy bölcs folytatta: Kedves királyom! Egyszer Purañjana király megragadta hatalmas íját, majd arany fegyverzetében, tegezében tengernyi nyílvesszővel, tizenegy hadvezér kíséretében szekerére szállt, melyet öt sebes ló húzott, s a Pañca-prastha nevű erdőbe hajtott. Két robbanó nyíl is volt vele a szekéren, mely két keréken és egy forgó tengelyen állt. Három zászló volt rajta, egy gyeplő, egy szekérhajtó, egy ülőhely, két rúd, amelyhez a hámot rögzítették, öt fegyver és hét burok. A szekér ötféleképpen haladt, s öt akadály hevert előtte. Valamennyi dísze aranyból készült.
4.26.4. vers: Purañjana király szinte egy pillanatra sem volt képes megválni királynője társaságától. Ám ezen a napon oly nagy vágy hajtotta, hogy vadászni menjen, hogy nagy büszkén magához vette íját és nyilait, s feleségével mit sem törődve az erdőbe indult.
4.26.5. vers: Purañjana király ebben az időben erősen a démonikus hajlamok hatása alatt állt. Szíve emiatt megkeményedett s könyörtelen lett, és hegyes nyilaival válogatás nélkül pusztította az erdőben az ártatlan állatokat.
4.26.6. vers: Ha egy király túlságosan vonzódik a húsevéshez, a kinyilatkoztatott szentírásoknak az áldozatok bemutatására vonatkozó utasításai alapján az erdőben elejthet néhány arra javasolt állatot. Senkinek sem szabad feleslegesen vagy korlátlanul állatokat ölnie. A Védák azért kötik szabályokhoz az állatölést, hogy megállítsák a szenvedély és a tudatlanság hatása alatt álló ostoba emberek túlkapásait.
4.26.7. vers: Nārada Muni így folytatta szavait Prācīnabarhiṣat királyhoz: Kedves királyom! Aki a védikus szentírások útmutatása szerint cselekszik, az nem bonyolódik bele a gyümölcsöző cselekedetekbe.
4.26.8. vers: Másképp azonban aki önkényesen cselekszik, az a hamis tekintély következtében elbukik, és a természet három kötőerőből [jóságból, szenvedélyből és tudatlanságból] álló törvényeinek szövevényébe bonyolódik. Az élőlény így elveszti valódi intelligenciáját, és örökre elvész a születés és halál körforgásában. Így vándorol fel és le, az ürülékben élő mikroba szintjéről egészen a Brahmaloka bolygón elérhető kimagasló helyzetig.
4.26.9. vers: Amikor Purañjana király vadászott, számtalan erdei állat vesztette életét átlőve hegyes nyílvesszőkkel, nagy fájdalmak közepette. A király pusztító, rettenetes tettei láttán minden természeténél fogva könyörületes embert boldogtalanság töltött el. A mészárlás látványa elviselhetetlen volt számukra.
4.26.10. vers: Purañjana király sok-sok állatot megölt: nyulakat, vaddisznókat, bivalyokat, bölényeket, fekete őzeket, tarajos sülöket és más vadállatokat. A folytonos öldökléstől végül teljesen kimerült.
4.26.11. vers: A király kimerülten, éhesen és szomjasan visszatért palotájába. Fürdőt vett és illendően megebédelt, majd lepihent, s így megszabadult minden nyugtalanságtól.
4.26.12. vers: Purañjana király aztán szépen feldíszítette a testét. Illatos szantálpéppel dörzsölte be magát, nyakába virágfüzéreket akasztott, s így teljesen felfrissült. Ezek után királynője keresésére indult.
4.26.13. vers: Miután megebédelve szomját oltotta és csillapította éhségét, Purañjana király egy kis örömöt érzett a szívében. Ahelyett, hogy egy magasabb tudat szintjére emelkedett volna, a szerelem istene ragadta el, s egyre hajtotta a vágy, hogy megtalálja feleségét, aki házaséletében mindig oly elégedetté tette.
4.26.14. vers: Purañjana királyban halvány aggodalom támadt, s megkérdezte a cselédlányoktól: Szépséges hölgyeim! Még mindig ugyanolyan boldogok vagytok úrnőtökkel együtt, mint azelőtt, vagy talán nem?
4.26.15. vers: Purañjana király így szólt: Nem értem, miért nem vonz az otthonom úgy, mint rég. Azt hiszem, ha sem anya, sem odaadó feleség nem várja az embert, az otthon olyan, mint egy szekér kerekek nélkül. Ki az az ostoba, aki felülne egy szekérre, aminek nincsenek kerekei?
4.26.16. vers: Kérlek, áruljátok el, hol az a szépséges hölgy, aki mindig megment, amikor a veszély óceánjában fuldoklom! Minden lépésnél megment azzal, hogy jó intelligenciával lát el.
4.26.17. vers: A leányok így szóltak a királyhoz: Ó, alattvalók ura! Nem tudjuk, hogy kedves feleséged miért kezdett így élni. Nézd csak, ó, ellenség elpusztítója, a csupasz földön fekszik! Nem értjük, miért teszi ezt.
4.26.18. vers: Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves Prācīnabarhi király! Amint Purañjana király meglátta a földön fekvő királynőt, aki egy koldusnak látszott, zavarba jött.
4.26.19. vers: A király szomorúan, kedves szavakkal beszélni kezdett feleségéhez. Noha csupa bűnbánat volt, és megpróbálta megbékíteni, szeretett hitvesén semmi jelét nem látta a haragnak, mely a szívében lakó szerelemből fakadt volna.
4.26.20. vers: A király jól értett a hízelgéshez, s így lassacskán békíteni kezdte a királynőt. Először megérintette a lábát, aztán az ölébe ültetve kedvesen átölelte, majd így szólt hozzá:
4.26.21. vers: Purañjana király így szólt: Kedves gyönyörű feleségem! Azt a szolgát, akit az ura a sajátjának tekint, ám nem büntet meg a sértéseiért, szerencsétlennek kell tekinteni.
4.26.22. vers: Kedves karcsú leány! Amikor a gazda megbünteti a szolgáját, a szolgának nagy kegyként kell azt fogadnia. Aki megharagszik, az kétségtelenül ostoba, mert nem tudja, hogy ez barátja kötelessége.
4.26.23. vers: Kedves feleségem! Mily gyönyörű a fogsorod, s vonzó vonásaid miatt mily bölcsnek látszol! Kérlek, felejtsd el haragod, légy kegyes hozzám, s mosolyogj rám szerető ragaszkodással! Amikor mosolyt látok gyönyörű arcodon, látom hajad, mely oly gyönyörű, mint a kék szín, látom nemes orrod és hallom édes szavaid, szebbnek látlak, mint valaha, vonzódni kezdek hozzád, és a tiéd vagyok. Te vagy az úrnőm, akire a legnagyobb tisztelettel nézek.
4.26.24. vers: Ó, hős felesége! Kérlek, mondd meg, ha valaki megsértett! Kész vagyok megbüntetni, ha nem tartozik a brāhmaṇa kaszthoz. Muraripu [Kṛṣṇa] szolgáján kívül senkinek sem bocsájtok meg a három világban vagy azon túl! Senki sem menekülhet, ha megbántott téged, mert kész vagyok megbüntetni őt!
4.26.25. vers: Kedves feleségem! Eddig sohasem láttam úgy arcodat, hogy ne díszítette volna tilaka, és ilyen szomorúnak, haloványnak és szeretet nélkülinek sem láttalak még. Két szép kebled nem láttam még könnyeidtől nedvesnek, és ajkaidat sem láttam még soha vöröses ragyogás nélkül, hiszen általában olyan pirosak, mint a bimba gyümölcs.
4.26.26. vers: Kedves királynőm! Bűnös vágyaimtól hajtva a megkérdezésed nélkül az erdőbe mentem vadászni. Be kell ismernem, hogy megsértettelek. Ám legbensőségesebb alattvalódként gondolva rám mégis rendkívül elégedettnek kell lenned velem! Valójában nagyon szenvedek, ám Kāmadeva nyila eltalált, s felébredt bennem a vágy. De hol az a szép nő, aki otthagyná vágyakozó férjét, s visszautasítaná, hogy egyesüljön vele?